Training Humanitarian - Hungarian

MODUL 4: JÓGYAKORLATOK Donormendezsment az Élelmiszeradományozásban A donormendzsment az élelmiszeradományozásban a donorokkal való etikus és felelősségteljes kapcsolattartást jelenti, melynek célja a a bizalom fenntartása, az elégedettség biztosítása és a hosszú távú partnerségek kialakítása. A donormenedzsment magában foglalja az adományozói kapcsolatok gondos ápolását a hatékony kommunikáció, átláthatóság és nyomon követhetőség révén.  A donormenedzsment elveinek és gyakorlatainak megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a jótákonysági szervezetek megtarthassák az adományozóikat és maximalizálni tudják a donorok támogatását. Az élelmiszeradományozásban a hatékony donormenedzsment az adományozók és hozzájárulásuk fontosságának elismerésével kezdődik. Az adományozók döntő szerepet játszanak az élelmiszer-biztonság problémájának kezelésében és az élelmiszer-pazarlás csökkentésében azáltal, hogy a felesleges élelmiszereket újraelosztják. Az adományozók nagylelkűségének elismerésével és a támogatásuk iránti megbecsülésük kimutatásával a jótékonysági szervezetek erősíthetik a kapcsolataikat és ösztönözhetik a további elköteleződést. Az átláthatóság a donormenedzsment alapvető szempontja, mivel az adományozók őszinteséget és nyitottságot várnak el a jótékonysági szervezetektől. Ha világos és pontos tájékoztatást nyújtunk arról, hogy az adományozott élelmiszereket hogyan használjuk fel, hogyan osztjuk szét, és azok hogyan hatnak a közösségekre, az növeli a szervezetünkbe vetett bizalmat. Az átláthatósághoz hozzátartozik, hogy felfedjük a szervezetünk által tapasztalat kihívásokat és korlátokat is, valamint hogy proaktív módon kezeljük a donorok aggályait. Az élelmiszer-adományozás során a kommunikáció a hatékony donormenedzsment kulcsa. A jótékonysági szervezeteknek őszintén kell kommunikálniuk az adományozókkal, folyamatosan tájékoztatva őket a szervezet tevékenységeiről, eredményeiről és hatásáról. A rendszeres tájékoztatás, hírlevelek és jelentések elősegítik, hogy a donorok folyamatosan elkötelezettek maradjanak a küldetésünk iránt, és érezzék, hogy adományaikat megbecsüljük. Emellett az adományozói megkeresésekre és visszajelzésekre adott gyors válaszadás azt mutatja, hogy odafigyelünk és tiszteletben tartjuk az adományozók véleményét. Bizalom –és kapcsolatépítés az adományozókkal Az élelmiszer-adományozókkal való bizalom és kapcsolat kiépítése alapvető fontosságú az erős és tartós együttműködések kialakításához. A bizalom minden sikeres partnerség alapja, és a jótékonysági szervezeteknek alaposan meg kell dolgozniuk az adományozók bizalmának elnyeréséért és fenntartásáért. A bizalmat olyan következetes cselekedetekkel lehet kiépíteni, amelyek bizonyítják integritásunkat, megbízhatóságunkat és felelősségtudatunkat. A kommunikáció és a következetes viselkedés kulcsfontosságú az adományozók bizalmának elnyeréséhez. A jótékonysági szervezeteknek be kell tartaniuk ígéreteiket és kötelezettségvállalásaikat, biztosítva, hogy az adományozott élelmiszereket felelősségteljesen kezelik és hatékonyan osztják szét. Az elvárások következetes teljesítésével és a pozitív eredmények elérésével a jótékonysági szervezetek bizalmat és hitelességet építhetnek az adományozók körében. Az átláthatóság egy másik kulcsfontosságú eleme az adományozókkal való bizalomépítésnek. A jótékonysági szervezeteknek átláthatónak kell lenniük működésükkel, pénzügyeikkel és hatásukkal kapcsolatban, világos és pontos tájékoztatást nyújtva az adományozóknak arról, hogy adományaikat hogyan használják fel. Az átláthatóság bizalmat épít azáltal, hogy a szervezet tevékenységének minden aspektusában őszinteséget, nyitottságot és elszámoltathatóságot sugall. A személyes kapcsolatok elengedhetetlenek az adományozókkal való sikeres kapcsolatépítéshez. A jótékonysági szervezeteknek időt kell szánniuk arra, hogy megismerjék adományozóikat, megértsék motivációikat és preferenciáikat, és ennek megfelelően alakítsák ki donormenedzsmentjüket. Az adományozókkal való személyes kapcsolatok kiépítése segíti a kötődés és a lojalitás érzésének kialakítását, ami elősegíti a hosszú távú elkötelezettséget és támogatást. Nyújtsunk értéket a donornak! Az élelmiszeradományozóknak nyújtott érték több, kell, hogy legyen, mint csupán az adományok elfogadása.  Az adományozók számára olyan hasznot hozó előnyöket és szolgáltatásokat kell biztosítanunk, amelyek javítják az adományozás élményét, és kifejezik a támogatásukért érzett megbecsülésünket. A jótékonysági szervezetek többféle módon is értéket nyújthatnak az adományozóknak, például logisztikai támogatással, kapcsolatépítési lehetőségekkel és a hozzájárulásukért járó elismeréssel. Az adományozóknak nyújtott értékteremtés egyik módja az adományozás folyamatát megkönnyítő logisztikai segítségnyújtás. A jótékonysági szervezetek segíthetnek az adományozóknak a logisztikában, például a szállításban, a tárolásban és a csomagolásban, megkönnyítve számukra a felesleges élelmiszerek adományozását. A logisztikai terhek enyhítésével a jótékonysági szervezetek ösztönözhetik, és nagyobb részvételre késztethetik az adományozókat. A kapcsolatépítési lehetőségek egy másik értékes előny, amelyet a jótékonysági szervezetek kínálhatnak az adományozóknak. Azáltal, hogy az adományozókat  hasonlóan gondolkodó egyénekkel és szervezetekkel hozzák kapcsolatba, a jótékonysági szervezetek segíthetnek az adományozóknak bővíteni hálózataikat, kapcsolatokat építeni és együttműködni a közös célok érdekében. A hálózatépítési lehetőségek közé tartozhatnak rendezvények, workshopok és online fórumok, ahol az adományozók kapcsolatba léphetnek egymással és megoszthatják ötleteiket. Az elismerés fontos szempont az adományozóknak nyújtott értékteremtésben. A jótékonysági szervezeteknek el kell ismerniük és meg kell ünnepelniük az adományozók hozzájárulásait, kifejezve hálájukat a nagylelkűségükért, hangsúlyozva a szervezet küldetésére gyakorolt pozitív hatásukat. Az elismerés különböző formákat ölthet, például nyilvános elismeréseket, díjakat és személyre szabott köszönőleveleket, az adományozók preferenciáihoz és igényeihez igazodva. A nyilvános elismerés hatékony módja az adományozók megbecsülésének. A jótékonysági szervezetek nyilvánosan elismerhetik az adományozók hozzájárulásait különböző csatornákon keresztül, például a közösségi médiában, hírlevelekben és éves jelentésekben. Az adományozók támogatásának kiemelése és hozzájárulásuk hatásának bemutatása segít a nyilvánosság figyelmének felkeltésében, és másokat is ösztönöz a részvételre, miközben az adományozók számára is büszkeséget és elismerést nyújt. Vonjuk be a donorokat a küldetésünkbe! Az adományozók bevonása a szervezet küldetésébe alapvető fontosságú a felelősségvállalás, a kapcsolódás és az elkötelezettség érzésének erősítéséhez. Az adományozók szeretik érezni, hogy kötődnek az általuk támogatott ügyekhez, és érteni, hogy hozzájárulásuk hogyan változtat a dolgokon. A jótékonysági szervezetek különböző tevékenységek és kezdeményezések révén vonhatják be az adományozókat a küldetésükbe, így részeseivé válnak a szervezet munkájának és hatásának. Az egyik módja, hogy az adományozókat küldetésünk részeseivé tegyük, ha bevonjuk őket a rendezvényeinkbe, vagy az önkéntes munkába. A jótékonysági szervezetek felkérhetik az adományozókat, hogy vegyenek részt önkéntes munkában, például élelmiszerosztásban, közösségi eseményekben és adománygyűjtő kampányokban. A munkatársak és más támogatók mellett végzett önkéntes munkával az adományozók első kézből szerezhetnek tapasztalatot a szervezet munkájáról és hatásáról, elmélyítve ezzel kapcsolatukat és elkötelezettségüket küldetésünk iránt. Egy másik módja annak, hogy az adományozókat bevonjuk a küldetésbe, a történetmesélés és a hatásjelentések. A jótékonysági szervezetek olyan történeteket, beszámolókat és sikertörténeteket oszthatnak meg, amelyek szemléltetik munkájuk hatását, és bemutatják, hogy az adományozók hozzájárulása milyen változást eredményez. Azzal, hogy valós példákon keresztül mutatják be, hogyan segítik az adományok az egyének és a közösségek életét, a jótékonysági szervezetek inspirálhatják az adományozókat, és megerősíthetik a küldetéshez való kötődésüket. Donormenedzsment értékelése és javítása A donormenedzsmenthez kapcsolódó tevékenységek értékelése és javítása alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a jótékonysági szervezetek hatékonyan be tudják vonni és meg tudják tartani az élelmiszeradományozókat. A donormenedzsment hatékonyságának rendszeres értékelésével és az adományozók visszajelzéseinek bekérésével a jótékonysági szervezetek azonosíthatják a javításra szoruló területeket, és stratégiákat hajthatnak végre az adományozók elégedettségének növelésére és a donorok megtartási rátájának fokozására. A donormenedzsment értékelésének egyik módszere az adományozói elégedettség és a donormegtartási arányok

MODUL 3: ADOMÁNYOZÓK KÖZÖSSÉGE Hogyan építsük ki és bővítsük az adományozói és jótékonysági hálózatot? A felesleges élelmiszerek kezelésének hatékony módszere a jótékonysági szervezeteknek vagy élelmiszerbankoknak történő továbbosztás. Az élelmiszerhulladék-hierarchiában a pazarlás megelőzést követően a legkedvezőbb választás az élelmiszerfelesleg emberi fogyasztásra történő újrafelhasználása (Sundgren, 2022). Eisenhandler és Tzur (2019) szerint az élelmiszerbankok olyan létesítmények, mint a tárolóházak vagy raktárak, amelyeket olyan szervezetek használnak, mint a közösségi konyhák vagy menedékhelyek, hogy élelmiszersegélyt nyújtsanak az élelmezési bizonytalanságot tapasztalóknak (Reusken et al., 2023). Az élelmiszerbankok vagy más humanitárius szervezetek célja, hogy értéket tulajdonítsanak azoknak az élelmiszereknek, amelyek egyébként a hulladéklerakókban végeznék, annak ellenére, hogy emberek számára biztonságosak és táplálóak. Amellett, hogy elsődleges céljuk a rászorulók megsegítése, a hulladék csökkentésével hozzájárulnak az környezet megóvásához is, aminek jelentős ökológiai hatásai vannak. Ezek a szervezetek jellemzően a beszállítóktól függenek, például az élelmiszeripari vállalatoktól és más közreműködőktől, és lényegében nagykereskedőként működnek. Néhány kulcsfontosságú kedvezményezettjük és stakeholderük közé tartoznak (Ghahremani-Nahr et al., 2023) a: családok, gyermek- és ifjúsági szervezetek, szenvedélybetegség-kezelő központok, vallási menedékhelyek, munkaügyi szakszervezetek és hasonló csoportok élelmiszertermelők, forgalmazók, szupermarketek, nagykereskedők, raktárak, kiskereskedők, szállítmányozó cégek, pénzintézetek, reklám- és kommunikációs ügynökségek, állami szervek, valamint különféle nemzeti és nemzetközi szervezetek Az élelmiszergyűjtés nem új koncepció az adománygyűjtésben, és világszerte az élelmiszerbankok egyik fontos alapját képezi. Ha kimarad a kezdeti, élelmiszergyűjtési lépés, az az adományok jelentős csökkenését eredményezheti. Az élelmiszerbankok vagy más humanitárius szervezetek megkereshetik a helyi éttermeket, kávézókat, üdülőhelyeket és más létesítményeket élelmiszeradományokért. A magasabb adományozási arány eléréséhez gyakran szükséges, hogy ezeket a helyszíneket – amennyiben lehetséges – személyesen keressék fel, és elmagyarázzák az élelmiszerbank céljait. Fontos kideríteni, hogy van-e közeli lejárati dátumú élelmiszerfeleslegük, amelyet kidobás helyett adományozhatnának. Sok szervezet hajlandó ilyen termékeket adományozni. A adományozói hálózat bővítése tudatos felkeresést és kapcsolatépítést igényel: Vegyen részt hálózatépítő rendezvényeken, workshopokon és konferenciákon, hogy kapcsolatot teremtsen a potenciális adományozókkal. Használja ki a közösségi média csatornákat a szélesebb közönséggel való kapcsolattartásra. Szorosan működjön együtt a meglévő adományozókkal és gyűjtsön ajánlásokat. Kommunikációjával emelje ki a szervezet eredményeit. A küldetésed iránti elkötelezettséggel és a hiteles kapcsolatok kiépítésével bővítheted és változatosabbá teheted adományozói körödet. Az adományozói hálózat létrehozásának vagy bővítésének lépései (Donor Network, n.d.) Határozzuk meg, kik számunkra az ideális élelmiszer-adományozók: Az adományozói hálózatunk bővítésének megkezdéséhez határozzuk meg, hogy kik számunkra az ideális adományozók. Ezek azok az emberek, akik a legnagyobb valószínűséggel támogatják az ügyünket és velünk azonos értékeket vallanak. Adományozói hálózatunk kialakításához használhatunk közösségi médiát, e-maileket, hideghívásos vagy háztól-házig technikákat. Használjunk olyan eszközöket, mint a felmérések, a közösségi média vagy az adományozói adatbázisok, hogy információt gyűjtsünk a jelenlegi adományozóinkról és a potenciális támogatóinkról. Ezután szabjuk üzeneteinket az ő igényeikhez. Terjesszük ki a befolyásunkat: A következő lépés az adományozói hálózatunk bővítése érdekében az, hogy erősítsük a kapcsolatrendszerünket és a láthatóságunkat. Találjuk meg a módját annak, hogy kapcsolatba lépjünk olyan potenciális adományozókkal, akik esetleg még nem tudnak az induló vállalkozásunkról vagy az általunk képviselt ügyről. Használhatunk különböző módszereket, például ajánlásokat, rendezvényeket, médiát, partnerségeket, online platformokat vagy közvetlen levelezést. Emellett vonjuk be meglévő adományozóit és támogatóit is, hogy népszerűsítsék a kezdeményezésünket. Fontos a stratégia szem előtt tartása és a kreativitás a kapcsolatfelvétel során. Legyen a potenciális ügyfelek számára értékes és releváns az, amit képviselünk. Törekedjünk arra, hogy felkeltsük az érdeklődésüket, és ösztönözzük őket arra, hogy többet tudjanak meg a startupunkról vagy az általunk képviselt ügyről. Lépjünk kapcsolatba a potenciális támogatóinkkal: Az adományozói hálózat bővítésének következő szakasza a potenciális támogatók aktív bevonását és az adományozói útjukon való végigvezetését jelenti. Fontos, hogy bizalmat és kapcsolatot alakítsunk ki velük, miközben a támogatásuk hatását is bemutatjuk. Használjunk különféle módszereket és stratégiákat a potenciális támogatók bevonására, beleértve az e-mailt, a telefonhívásokat, a közösségi médiát, a webináriumokat, a hírleveleket és a történetmesélést. Kínáljunk értékes és meggyőző tartalmakat, melyekkel tájékoztatjuk, motiváljuk és részvételre is ösztönözzük őket. Kommunikációnk legyen személyreszabott, hogy interaktívabbá és érzékenyebbé tegyük a célcsoportunkat, és legyünk figyelmesek a visszajelzéseikre, kérdéseikre, aggályaikra és ellenvetéseikre is. „ Kérjük az adományt”: Az adományozói hálózat bővítésének következő lépése az adományok kérése. Ilyenkor közvetlenül és egyértelműen kérjük fel az érdeklődőket a támogatásukra. Legyünk magabiztosak, meggyőzőek, és magyarázzuk el, hogy adományuk hogyan fog változást hozni. Fontos, hogy legyünk tisztelettudók és rugalmasak, különböző lehetőségeket és előnyöket kínálva a különböző adományozási szintekhez. Tegyük egyszerűvé és kényelmessé az adományozási folyamatot, és fejezzük ki hálánkat az adományozóknak a nagylelkűségükért és elkötelezettségükért. Tartsuk fenn az adományozóink elkötelezettségét: A következő lépés az adományozói hálózat bővítésében az, hogy az adományozóink visszatérjenek és hűséges támogatókká váljanak. Nagyon fontos, hogy ápoljuk és gondozzuk a velük való kapcsolatokat, és kimutassuk, hogy mennyire értékeljük a támogatásukat. A támogatók megtartására használjunk különböző módszereket, például fejezzük ki köszönetünket, kérjünk tőlük visszajelzést, tájékoztassuk őket aktualitásainkról, szervezzünk különféle rendezvényeket vagy végezzünk felméréseket. Mindig kapjanak releváns és aktuális információkat, melyben hangsúlyozzuk az adományaik pozitív hatását. Bátorítsuk részvételüket a közösségünkben. Egyes adományozók jobban elkötelezettek és aktívabban vesznek részt az ügyünkben. Ha egy adományozó jobban elköteleződik, akkor ezt a kapcsolatot ápolni kell, így kialakulhat egy hosszú távú partnerség. Azzal, hogy kiemelt figyelmet szentelünk nekik és hangsúlyozzuk a részvételük pozitív hatásait, több támogatót is bevonzhatunk az élelmiszeradományozói hálózathoz való csatlakozásra. Bővítsük hálózatunkat: Az adományozói hálózat bővítésének utolsó lépése a kapcsolatok kiterjesztése. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi adományozóink és támogatóink révén szerzünk újakat. Motiválhatjuk őket arra, hogy ajánljanak, mutassanak be vagy hívjanak meg másokat, hogy csatlakozzanak hozzánk. Emellett használjunk olyan eszközöket és platformokat, amelyek lehetővé teszik támogatóink számára, hogy élelmiszergyűjtést folytassanak a szervezetünk számára. Ismerjük el és méltányoljuk az adományozói és támogatói erőfeszítéseket, elősegítve ezzel a nagylelkűség és a bővülés kultúráját. A korlátozott erőforrások, a növekvő élelmiszersegély-kereslet és a verseny hatással van a keresleti hálózatra. Az élelmiszerfelesleg (ÉF) rendelkezésre állása döntő fontosságú az ügyletek szempontjából, azonban a belső ajánlott értékesítési idő lejártáig vannak bizonytalanságok. A kínálati oldalnak alacsony újraelosztási költségekre van szüksége, és különböző ÉF-kezelési opciói vannak (1. ábra).  Ha rendszeresen van ÉF, az erősíti a kapcsolatokat, a rendszertelenül jelentkező élelmiszertöbblet viszont rugalmasságot és koordinációt igényel. A kínálat rendszertelensége akadályozza a kapcsolatok fejlődését, ami eredményezhet rendszeres és rendszertelen kapcsolatokat is. Az ÉF hasznosításának növelése érdekében az új kapcsolatok és a meglévő kapcsolatok erősítésére van szükség (Sundgren, 2022). Az élelmiszersegély-csoportok az adományozók elvárásainak teljesítésével építenek bizalmat. Ez tükrözi az

MODUL 2: ÉLELMISZERBIZTONSÁG Az élelmiszerbiztonság magában foglalja a növényi vagy állati eredetű élelmiszerek előállítására, feldolgozására, kiskereskedelmére és ellenőrzésére vonatkozó higiéniai szabályokat, amelyek biztosítják az élelmiszerek higiéniai megfelelőségét, beleértve a fogyasztók tájékoztatásának szabályait is. Az ellátási lánc minden szereplője, a termelési folyamat résztvevőitől kezdve a forgalmazáson, a raktározáson, a kiskereskedelmi tárgyakon és a szállításon át a fogyasztókig, köteles betartani az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogszabályokat és irányelveket. Az élelmiszerbiztonság az ipartól a piacig olyan szempontokat foglal magában, mint az élelmiszerek eredete, a címkézési gyakorlat, a higiéniai előírások, az adalékanyagok, a növényvédőszer-maradékok, a biotechnológiai politika, valamint az importra, exportra és az élelmiszer-tanúsításra vonatkozó jogi szabályozás. Ugyanakkor a piactól a fogyasztóig terjedő gyakorlatok prioritásként kezelik az élelmiszerbiztonság biztosítását a piacokon és az élelmiszerek elkészítése során. Az uniós vívmányok 12. fejezete, amely az összes uniós tag kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek összessége, részletes szabályokat tartalmaz az élelmiszerbiztonság, az állat- és növényegészségügyi politikára vonatkozóan. Az élelmiszerekre vonatkozó általános politika higiéniai szabályokat ír elő az élelmiszerek előállításával kapcsolatban. (https://europa.rs).  Az élelmiszer-adományozásra vonatkozó élelmiszerbiztonsági szabályok és előírások elemzése Az EU országaiban számos rendelet, irányelv, valamint ajánlásokon és iránymutatásokon alapuló dokumentum alkalmazása révén az élelmiszerbiztonságot a termeléstől a feldolgozáson át a forgalmazásig és a fogyasztásig kézben tartják (1. táblázat).   A rendelet kötelező erejű jogi aktus, az irányelv pedig olyan jogi aktus, amelynek céljait el kell érni, viszont az uniós tagállamok szabadon választhatják meg azt a formát (törvény, törvény által előírt jogi aktus), amely lehetővé teszi számukra a kitűzött célok megvalósítását. Az élelmiszerekkel kapcsolatos folyamatos odafigyelés védi a közegészségügyet, biztosítja a fogyasztók bizalmát, és lehetővé teszi az egészségre ártalmatlan élelmiszerek könnyebb mozgását az Európai Unió egyedülálló piacán belül.  Az uniós irányelveken kívül a tagállamok saját nemzeti jogszabályokkal és iránymutatásokkal is rendelkeznek, amelyek pontosabban meghatározzák az élelmiszerbiztonságra vonatkozó hatályos jogszabályokat és irányelveket.  táblázat. Az élelmiszerbiztonságra vonatkozó jogszabályok és irányelvek Szabályozás Jellemzők 852/2004 EU rendelet A rendelet meghatározza az élelmiszer-előállítókra vonatkozó általános higiéniai követelményeket, beleértve az élelmiszer-adományozás szempontjait (hely, felszerelés, személyi higiénia, képzés és dokumentáció). 853/2004 EU rendelet A rendelet különleges higiéniai szabályokat határoz meg az állati eredetű élelmiszerek (hús, tejtermékek és halak) előállítói számára, és egyúttal biztosítja, hogy az állati eredetű adományozott élelmiszerek megfeleljenek a biztonsági előírásoknak. 178/2002 EU rendelet A rendelet általános elveket és szabályokat határoz meg, többek között az élelmiszerbiztonságra, a nyomon követhetőségre, valamint az adományozásra szánt élelmiszerekre vonatkozóan. Ez a rendelet kiemeli az élelmiszereket kezelő gazdálkodó szervezetek felelősségét abban, hogy higiéniai szempontból biztonságos élelmiszereket forgalmazzanak, beleértve az adományozott élelmiszereket is. 2019/828 EU rendelet A rendelet célja az élelmiszer-adományozás ösztönzése és az élelmiszerkidobás minimalizálása az élelmiszer-adományozással kapcsolatos felelősségre vonatkozó rendelkezések pontosításával. A szabályozás jogi védelmet nyújt az élelmiszer-adományozóknak, minimalizálva a donorok jogi kockázatait, és növelve az adományozási hajlandóságot. 2000/13/EC EU irányelv Az irányelv szabályozza az élelmiszerek címkézését, és biztosítja az összetevők, az allergének, a tápanyagtartalom és az élelmiszerek eltarthatósági idejének teljes körű feltüntetését. A helyes címkézés biztosítja az élelmiszer-adományozás megfelelő módját. 2002/99/EC EU irányelv Az irányelv meghatározza a termelésre használt állatokra vonatkozó egészségügyi követelményeket, valamint az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek forgalomba hozatalának részleteit. Az EU élelmiszer-adományozási iránymutatásai 2017/C 361/01 (EU Food Donation Guidelines) Az EU iránymutatásokat és ajánlásokat ad a megfelelő élelmiszer-adományozáshoz (az adományozási láncban történő élelmiszerkezelés, raktározás, szállítás és kommunikáció vonatkozóan) az uniós országok adományozási jógyakorlatainak megfelelően). Az EU élelmiszerjogi iránymutatása (EU Food Law Guidance) Az Európai Bizottság iránymutatásai az uniós élelmiszerjog különböző aspektusairól, beleértve az élelmiszerbiztonságot (címkézés, nyomon követhetőség és irányítási rendszer). EFSA Iránymutatás (EFSA Guidance) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA) tudományos szakvéleményei, iránymutatásai és kockázatértékelései az élelmiszerbiztonság területén azzal a céllal, hogy támogassa az uniós intézményeket és a tagállamokat a döntéshozatalban. Codex Alimentarius Iránymutatás Iránymutatások a Codex Alimentarius nemzetközileg elismert szabványok, iránymutatások és egyéb, az élelmiszerekkel, az élelmiszertermeléssel és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos ajánlások alkalmazásához, hogy az EU biztosítani tudja az élelmiszerbiztonságot, és ösztönözze a kereskedelemben a társadalmilag felelős magatartást. Élelmiszer-adományozás Az élelmiszertermelés és -elosztás láncának bármely szakaszában keletkező élelmiszerfelesleg újraelosztása kompenzáció nélkül történik, közvetlen adományozással a szociálisan rászorulóknak, vagy az adományozók, jótékonysági szervezetek és a végfelhasználók között közvetítőként működő élelmiszerbankokon keresztül. Az adományozott élelmiszer lehet friss élelmiszer (hús, gyümölcs és zöldség), elkészített élelmiszer/készétel, részben elkészített vagy fagyasztott élelmiszer. Az adományozók (vagy donorok) élelmiszeripari ágazatban tevékenykedő olyan természetes vagy jogi személyek, akik az élelmiszer-ellátási lánc bármely szakaszából (termelés, kiskereskedelem, elkészített élelmiszerek előállítása és szállítása, HoReCa) származó élelmiszerfelesleget eladományozzák.  Az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítő olyan nonprofit fizikai vagy jogi személy, azaz jótékonysági szervezet (szociális szupermarketek, közkonyhák), amely be van jegyezve az élelmiszer-adományozásban részt vevő közvetítők megfelelő névjegyzékébe.   Az adományozott élelmiszerek végfelhasználói lehetnek szociálisan kiszolgáltatott személyek, természeti katasztrófa áldozatai, nonprofit jogi személyek, akik szállást és/vagy ételt kínálnak oltalmazottaiknak (1. kép).   Az élelmiszerbankok fontos szerepet játszanak az adományozásban, mivel olyan nonprofit szervezetek, amelyek összegyűjtik, tárolják és szétosztják a még biztonságosan fogyasztható élelmiszerfelesleget. Az első élelmiszerbankot 1967-ben alapították Arizonában (USA), az első európai élelmiszerbankot pedig 1984-ben Franciaországban. Napjainkban az európai országokban az élelmiszerbankok nemzeti szövetségei működnek. Az EU-ban a nemzeti élelmiszerbankok hálózatba tömörülnek, és 2018 óta az Európai Élelmiszerbankok Szövetségét – FEBA (European Food Banks Federation) alkotják, amelynek székhelye Brüsszelben van (https://food.ec.europa.eu). A FEBA-hálózat 2018-ban 24 ország 421 élelmiszerbankját tömörítette, 31 700 jótékonysági alkalmazottal, akiknek 85%-a önkéntes. Az élelmiszerek forgalomba hozatala szintén adományozásnak minősül, ami megköveteli az e területre vonatkozó jogi szabályok megfelelő alkalmazását. Az élelmiszer-adományozó felelős az élelmiszer higiéniai biztonságáért addig a pillanatig, amíg az élelmiszert az adományozási láncon belül a közvetítő, illetve közvetlen adományozás esetén a végső címzett át nem veszi. A jótékonysági szervezetek, az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítők felelősek az élelmiszerbiztonságért attól a pillanattól kezdve, amikor az élelmiszer-adományozótól átveszik az élelmiszert, egészen addig a pillanatig, amikor a végfelhasználó átveszi az adományozott élelmiszert. Az Európai Bizottság az élelmiszerfeleslegek újraelosztására, azaz adományozásra ösztönzi a tagállamokat azáltal, hogy az uniós országokban jogi keretet és iránymutatásokat biztosít az élelmiszer-adományozás helyes gyakorlatára vonatkozóan. Az élelmiszerpazarlásról szóló EU 2018/851 irányelv kiemeli, hogy 2030-ra az EU-ban 50%-ra kell csökkenteni az élelmiszerpazarlást, és azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy ösztönözzék az élelmiszer-adományozást, és csökkentsék az állati takarmányozásra vagy nem élelmiszeripari termékekké történő feldolgozásra szánt élelmiszerfeleslegek mennyiségét. 2019-ben az Európai Unióban döntés született az élelmiszerpazarlás mérésének közös módszertanáról. A Farm to Fork (F2F) stratégia az élelmiszer-adományozást is

MODUL 1: ÉLELMISZERFELESLEG Az élelmiszertermelés és -fogyasztás korábbi gyakorlatai és szokásai nagy mennyiségű élelmiszerpazarláshoz vezettek. Világszerte a megtermelt élelmiszerek akár egyharmadát is kidobják. Ezért az élelmiszerpazarlás az egyik olyan fő probléma, amelyet meg kell oldani az élelmiszertermelés és -fogyasztás fenntarthatóságának elérése érdekében. Élelmiszerfelesleg az élelmiszer-ellátási lánc minden pontján keletkezik, a termelőtől a felhasználóig. Élelmiszerfeleslegről akkor beszélünk, ha az élelmiszerek mennyisége, elérhetősége és tápanyagigénye meghaladja az élelmiszerek iránti valós keresletet. Az így keletkező élelmiszerfelesleg általában élelmiszerhulladékká válik, amely korunk egyik globális problémája, ahogyan azt az 1. ábra mutatja. Az élelmiszerfelesleg újraelosztása javítja az élelmiszerek elérhetőségét azok számára, akik nehezen jutnak tápláló ételekhez, ami javítja az egészségi állapotot és a jólétet, és csökkenti az élelmiszerpazarlást. Az élelmiszertermelők, -forgalmazók, -kereskedők, -kiskereskedők, -fogyasztók és humanitárius szervezetek közötti együttműködés javítja az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyságát és szervezettségét. Az ilyen partnerségek elősegítik az élelmiszerfelesleg felhasználásának és újraelosztásának innovatív megoldásait, optimalizálják az erőforrások felhasználását és minimalizálják az élelmiszerpazarlást. Az ilyen kapcsolatok kialakítása javítja az erőforrások általános hatékonyságát (kihasználtságát) az élelmiszer-ellátási láncon belül. Az élelmiszerfelesleg újraelosztásának problémája csak holisztikus megközelítéssel és az élelmiszer-ellátási láncon belüli valamennyi érdekelt fél együttműködésével oldható meg. A problémát az egész folyamat összetettsége jelenti, mivel nem lehet pontosan megjósolni a keletkező élelmiszerfelesleg mennyiségét. Az élelmiszerfelesleggel rendelkező vállalkozások beazonosításával célzott terveket lehet készíteni a felesleges élelmiszerek felhasználására, újraelosztására és a hulladék csökkentésére. Az élelmiszeradományok kezelése nagyon fontos a hatékony elosztás és a pazarlás csökkentése érdekében. Az élelmiszerbankokkal, jótékonysági szervezetekkel és más érintett szervezetekkel való partnerségek elengedhetetlenek a hatékony koordinációhoz. Ezenkívül a vállalkozásnak/szervezetnek szabványos működési eljárásokat (standard operation procedures – SOP) kell kidolgoznia az adományozott élelmiszerek kezelésére, tárolására és elosztására, és megbízható mechanizmusokat kell bevezetnie az adományozott élelmiszerek mennyiségének, minőségének és felhasználásának nyomon követésére és értékelésére. Végül értékelni kell az élelmiszerpazarlás csökkentésének hatását és az adományozott élelmiszerek elosztási hatékonyságát. Az ételkészítés során keletkező élelmiszerfelesleg leggyakoribb okai a túltermelés, a számítási hiba, a minőségellenőrzés és az emberi hiba. A fenti tényezők az ételkészítés tervezésének, koordinációjának és pontosságának hiányosságaira utalnak. A megfelelő étkezéstervezés tehát jelentősen csökkentheti az élelmiszerfelesleg előfordulását. Az élelmiszerfelesleget típus szerint kell kategorizálni, pl. gyümölcs, zöldség, tejtermék, gabona vagy készétel. Ez a kategorizálás segít jobban megérteni az élelmiszerfeleslegek jellegét, és megkönnyíti a célzott újraelosztást. A Ho.Re.Ca. ágazatból, szupermarketekből és más élelmiszerláncokból származó élelmiszerfeleslegek leggyakoribb típusai a következők: romlandó élelmiszerek, nem romlandó élelmiszerek, készételek, pékáruk, többlet alapanyagok és többletkészletek. Ahhoz, hogy sikeresen bevonjuk azokat a vállalkozásokat, amelyek élelmiszerfelesleggel rendelkeznek, és hajlandóak és képesek hozzájárulni az élelmiszerfelesleg újraelosztási tevékenységekhez, a cégek azonosításának, a cél közlésének és a vállalkozás kiválasztásának szisztematikus módszerét alkalmazzuk. Egy ilyen együttműködési stratégia segít kiépíteni az élelmiszerfelesleggel rendelkező vállalkozások erős hálózatát, és biztosítja az igazságosabb, fenntarthatóbb és hulladékmentesebb élelmiszerrendszer létrejöttét, miközben csökkenti az éhínséget és hozzájárul a környezet védelméhez. A Ho.Re.Ca. ágazatban, a szupermarketekben és az élelmiszerláncokban felesleges élelmiszerrel rendelkező vállalatok azonosításáért általában jótékonysági szervezetek, élelmiszerbankok, nonprofit kormányzati szervezetek (NGO-k) vagy más, az élelmiszerek visszanyerésében és újraelosztásában részt vevő szereplők felelősek. A felesleges élelmiszerrel rendelkező vállalkozások kiválasztásánál az egyik legfontosabb tényező a szigorú élelmiszerbiztonsági és higiéniai előírások betartása az adományozott élelmiszerek minőségének és biztonságának biztosítása érdekében. Átláthatóságra van szükség a gyártási folyamatok, az összetevők eredete és a felhasznált adalékanyagok és tartósítószerek tekintetében is. Az adományozott élelmiszerek biztonságának és elfogadhatóságának biztosítása érdekében elengedhetetlen a Ho.Re.Ca. szektorból, a szupermarketekből és más élelmiszerláncokból származó élelmiszerfeleslegekre vonatkozó minőségi kritériumok meghatározása és feltérképezése. A minőségi paraméterek azonosítására és nyilvántartására szolgáló megbízható eljárások bevezetésével a jótékonysági szervezetek, élelmiszerbankok és NGO-k biztosítani tudják, hogy a Ho.Re.Ca. szektorból, a szupermarketekből és más élelmiszerláncokból származó élelmiszerfelesleg megfeleljen a rászorulóknak történő újraelosztáshoz szükséges biztonsági és minőségi előírásoknak. Az élelmiszerbiztonság alapvető fontosságú a minőség szempontjából, és azért vezették be, hogy növeljék a fogyasztók fogyasztott élelmiszerekbe vetett bizalmát. Az élelmiszerek olyan kezelésére, elkészítésére és tárolására vonatkozó feltételekre és eljárásokra utal, amelyek megakadályozzák az élelmiszerek szennyeződését, és ezáltal csökkentik az élelmiszerekkel kapcsolatos megbetegedések lehetőségét. Az élelmiszerek biztonságán túlmenően az élelmezésbiztonság másik aspektusa, hogy minden ember számára biztosítani kell az élelmiszerekhez való hozzáférést. Az 1996-ban Rómában tartott Táplálkozási Világgazdasági Fórumon arra a következtetésre jutottak, hogy az élelmezésbiztonság akkor valósul meg, ha minden ember bármikor elegendő mennyiségű biztonságos és tápláló élelmiszerhez tud hozzáférni, mellyel kielégítheti táplálkozási szükségleteit, és aktív és egészséges életet élhet. Az élelmiszer akkor tekinthető emberi fogyasztásra alkalmasnak, ha rendeltetésszerű fogyasztása esetén nincs káros hatása az emberi egészségre. Az első lépés olyan általános minőségi iránymutatások kidolgozása, amelyek leírják a többletélelmiszerek minőségének értékelésére szolgáló konkrét paramétereket. A legfontosabb tényezők közé tartozik a kinézet, a textúra, a szag, az íz, a csomagolás sértetlensége, a lejárati idő és az esetleges jogi követelmények. A minőségi iránymutatások megalkotásához az élelmiszerbiztonsági szakértőkkel, a szabályozó hatóságokkal és az ágazati/ipari érdekelt felekkel való együttműködés elengedhetetlen a megbízható és releváns minőségi paraméterek megállapításához. A fogyasztók érdekeinek védelme és a lehető legjobb tájékoztatása érdekében különböző mechanizmusokat alkalmaznak, mint például a jogi szabályozás, a gyakori ellenőrzések, az élelmiszerek egyértelműbb címkézése és a biztosítási rendszer bevezetése. Mindezek célja az élelmiszerek minőségének javítása. A minőségbiztosítási és élelmiszerbiztonsági rendszerek lehetnek kötelezőek (pl. HACCP – veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok) vagy önkéntesek (ISO 22000 – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, IFS – Nemzetközi Élelmiszerszabvány és BRC – Brit Kiskereskedelmi Konzorcium). A HACCP egy nemzetközileg kötelező érvényű, szisztematikus módszer az élelmiszer-veszélyek azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére, amely minden más élelmiszer-minőségi és -biztonsági rendszerbe integrálódik. Az ISO 22000 szabványsorozat az élelmiszeripar azon igénye nyomán született meg, hogy egy olyan nemzetközi szabványt hozzanak létre, amelyet minden országban elfogadnak és elismernek, és amely az élelmiszerbiztonság irányításával foglalkozik a teljes láncban – “a tanyától a tányérig”.  Az IFS szabványt német, francia és olasz kiskereskedelmi láncok dolgozták ki azzal a céllal, hogy ellenőrizni tudják a nagy kiskereskedelmi láncok márkáinak gyártóit. Ez a szabvány egyesíti a HACCP elveit a minőségirányítási rendszer követelményeivel és a higiéniai előírásokkal. A BRC technikai szabványt azért fejlesztették ki, hogy segítse a kiskereskedőket a fogyasztók védelmére 2. ábra. vonatkozó jogi kötelezettségeik teljesítésében. Az élelmiszerbiztonságért felelős globális ernyőszervezet a Codex Alimentarius Bizottság (CAC). Ahhoz, hogy az NGO-k által szétosztott élelmiszerek biztonságosak, táplálóak és jó minőségűek legyenek, elengedhetetlen a minőségirányítás. A megfelelő minőségirányítás bevezetésével az NGOk javíthatják az általuk forgalmazott élelmiszer-feleslegek biztonságát, tápértékét és általános minőségét. Az élelmiszeradományozók az élelmiszerfelesleg-adományozási lánc

Bevezető a ReS-Food képzésbe humanitárius szervezetek számára A humanitárius szervezetek jelentős szereplők az élelmiszer-adományozásban. Az ezekben a szervezetekben tevékenykedő emberek teljeskörű informálása az élelmiszerpazarlásról pedig döntő jelentőségű. A tananyagnak ezen része kifejezetten e szervezetek szakemberei és önkéntesei számára készült, akik elkötelezettek az élelmiszerhulladék csökkentésében, az élelmiszerfelesleg megmentése által. Az olvasó megismeri, hogy mit tehet a felesleges élelmiszerrel, milyen szerepet játszik ebben az élelmiszerbiztonság és az adományozók közössége. A modulok a non-profit szervezetek minőségirányításának alapvető tényezőit tárgyalják, beleértve az élelmiszerbiztonsági szabványokat, logisztikát, valamint a vonatkozó szabályok és rendeletek elemzését. E modulok további célja, hogy megfelelő eszközökkel lássák el a humanitárius szervezetek munkatársait, hogy könnyebben kapcsolatba léphessenek és működjenek együtt az élelmiszerfelesleggel rendelkező vállalkozásokkal az élelmiszerhulladék megelőzése érdekében. Megismerhetjük a jótékonysági szervezetek élelmiszer-adományozás során felmerülő kihívásait, melyekre megfelelő stratégiákat találunk. A gyakorlati példák és az olyan innovatív kampányok, mint a „Mentsd meg a „csúnya ételt” és a „Dobd be az aprót” kreatív megoldásokat nyújtanak az élelmiszer-pazarlás csökkentésére. Végül az olvasó olyan ismeretekkel és eszközökkel lesz felvértezve, amelyek segítségével megtanulja kezelni az élelmiszerfeleslegeket, és elősegítik a fenntartható gyakorlatok kialakítását.