Bevezetés
Az élelmiszer-pazarlás világszerte égető probléma. Csak az EU-ban évente mintegy 88 millió tonna élelmiszert dobnak ki a termelés és a fogyasztás minden szakaszában. Ez a pazarlás negatívan hat a gazdaságra, a társadalomra és a környezetre. E problémák leküzdésére egy olyan, az élelmiszer-ellátási lánc érdekelt felei és a humanitárius szervezetek között létrejövő együttműködést javasolunk, melynek célja az élelmiszer-pazarlás és az élelmiszer-veszteség csökkentése, valamint az erőforrások felhasználásának optimalizálása.
Azáltal, hogy az ehető élelmiszereket nem pazarolják el, hanem a veszélyeztetett népességcsoportok számára teszik azokat elérhetővé, az együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszhat az élelmezésbiztonság és az éhezés problémájának kezelésében. A felesleges élelmiszerek újraelosztása biztosítja, hogy a létfontosságú élelmiszerek eljussanak azokhoz, akiknek nehézséget okoz a tápláló ételekhez való hozzáférés, így végső soron javul az egészségük és jólétük. Ráadásul válság- vagy vészhelyzetek idején az ilyen kezdeményezések növelik a társadalom ellenálló képességét is. Az élelmiszertermelők, -forgalmazók, -kereskedők, -fogyasztók és humanitárius szervezetek közötti együttműködés hatékonyabb és összehangoltabb élelmiszer-ellátási láncot eredményezhet. Az ilyen partnerségek elősegítik a felesleges élelmiszerek kezelésére és újraelosztására, az erőforrások felhasználásának optimalizálására és a pazarlás minimalizálására irányuló innovatív megközelítéseket. E kapcsolatok létrehozása fokozza az élelmiszerrendszeren belüli általános erőforrás-hatékonyságot.
Egy másik fontos szempont a környezeti hatás. A hulladéklerakókban tárolt élelmiszerhulladék metánt termel, amely egy erős üvegházhatású gáz, és mint ilyen, jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. A közös erőfeszítések hatékonyan csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását azáltal, hogy az élelmiszereket eladományozzák, ahelyett, hogy azok a hulladéklerakókba kerülnének.
Következésképpen ezek a törekvések támogatják az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és a környezeti fenntarthatóság előmozdítására irányuló globális kezdeményezéseket.
Az élelmiszer-pazarlás sokrétű problémájának kezelése kollektív és együttműködő megközelítést igényel, amelybe az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi érdekeltjét be kell vonni.
Kutatásaink azt mutatják, hogy a célzott képzés jelentős előnyökkel járhat az élelmiszer-pazarlás problémájának kezelésében az élelmiszer-ellátási lánc egészében. Ez magában foglalja az élelmiszerpazarlás környezeti hatásának felismerését, az élelmiszer-veszteséghez hozzájáruló tényezők megértését, a pazarlás csökkentésére irányuló megoldások azonosítását, valamint az élelmiszer-veszteség csökkentésére irányuló működési stratégiák kidolgozását, beleértve az adományozási kezdeményezéseket is. Fontos megjegyezni, hogy az élelmiszerpazarlás nemcsak gyakorlati, hanem erkölcsi kérdés is, mivel a világ népességének közel 12%-a éhezik. Az élelmiszer-pazarláshoz hozzájáruló logisztikai kihívások figyelembevétele és a digitális technológiák, mint lehetséges megoldások feltárása szintén fontos szempontok. Az Élelmiszermentési felmérés során kapott válaszok alapján megállapítható, hogy az élelmiszer-adományozás folyamatában a leggyakrabban előforduló nehézség az összehangolt rendszer hiánya – nincs olyan közös platform, ahol a két szereplő, egyrészt az élelmiszer-adományozó vállalkozások (éttermek, szupermarketek, szállodák, kávézók), másrészt a jótékonysági szervezetek/NGO-k/önkormányzatok kommunikálhatnának egymással.
A másik probléma az egész folyamat hektikus jellege. A felesleges adagok mennyisége kiszámíthatatlan, és ad hoc kell adott szituációkban reagálni. Ezek az ad hoc döntések kihatással vannak arra a többletmunkára is, amelyet az alkalmazottaknak a felesleges élelmiszeradományozással kapcsolatban el kell végezniük. Amint az adományozás rutinná válik, a vállalkozásoknak át kell ütemezniük az élelmiszer-adományozás folyamatában részt vevő alkalmazottak munkafolyamatait. További problémák az infrastruktúra (tárolás, szállítási eszközök) hiánya, időhiány, munkaerőhiány, bürokrácia, összetett szabályozási kötelezettségek és időjárási problémák.
Az ételkészítés során keletkező élelmiszer-felesleg termelés leggyakoribb okai a gyártás túllépése, a számítási hibák, a minőségellenőrzés és az emberi hiba. Ezek a tényezők a tervezés, a koordináció és a pontosság hiányára utalnak az ételkészítési folyamat során. Az élelmiszer-adományozással és -elosztással kapcsolatos vonatkozó szabályozások és szabványok betartásának biztosításával kapcsolatban néhány következtetést osztunk meg:
- A helyi, állami és közösségi előírások és irányelvek ismerete a leggyakoribb és legfontosabb gyakorlat az élelmiszer-adományozók és -átvevők körében.
- A megfelelőséget biztosító irányelvek és eljárások kidolgozása szintén széles körben elfogadott intézkedés, különösen a nagyobb élelmiszer-adományozási műveletek esetében.
- Az adományozott élelmiszerek tárolásával és kezelésével kapcsolatos személyzeti képzés biztosítása kulcsfontosságú szempont az élelmiszer-biztonság és -minőség biztosításában az élelmiszer-adományozási lánc egészében.
Az élelmiszeradományok hatékony kezeléséhez valamilyen támogatásra van szükség, például további információkra, képzésre vagy fokozott tudatosságra. Az eredmények alapján egyértelműen szükség van erre a támogatásra, mivel az élelmiszer-adományok kezelésével kapcsolatban hiányosak lehetnek az ismeretek vagy a készségek.
A Res-Food projekt különböző eredményeket dolgoz ki, amelyek célja:
- Képzés és tudatosság biztosítása az élelmiszertermelésben és -fogyasztásban érintett valamennyi szereplő számára, annak érdekében, hogy elsajátítsák az élelmiszer-veszteség és -pazarlás értékeléséhez, a megelőzési intézkedések megtervezéséhez (beleértve a politikákat, eljárásokat, stratégiákat stb.) és ezen intézkedések hatékonyságának nyomon követéséhez szükséges készségeket. Ez segíteni fogja az élelmiszer-ellátási lánc mentén működő szervezeteket abban, hogy csökkentsék az élelmiszer-veszteség és az élelmiszer-hulladék teljes mennyiségét.
- A beszállítói lánc valamennyi ágazatában működő, potenciálisan élelmiszer-felesleget termelő vállalkozások összekapcsolása olyan humanitárius szereplőkkel (NGOk, egyházközségek, önkormányzati szereplők stb.), amelyek élelmiszer-adományozási tevékenységet folytatnak, és amelyek a felesleges élelmiszer-mennyiséget emberi fogyasztásra újraosztják a rászorulók között (így például a szociális ellátórendszertől függő, tartósan munkanélküli, szegény, hajléktalan, eladósodott vagy súlyos pénzügyi problémákkal küzdő személyek).
- Képzés biztosítása a humanitárius szervezetek számára a felesleges élelmiszerek beszerzéséről és a biztonságos élelmiszeradományozásra vonatkozó iránymutatások kidolgozásáról. Azáltal, hogy ezeket a szervezeteket olyan ismeretekkel és készségekkel ruházzuk fel, amelyekkel hatékonyan tudnak kapcsolatot teremteni az élelmiszer-ellátási lánc különböző szereplőivel, hatékonyan férhetnek hozzá a felesleges élelmiszerekhez és újraeloszthatják azokat a rászorulók között. A biztonságos élelmiszeradományozásra vonatkozó egyértelmű iránymutatások kialakítása biztosítja továbbá, hogy az adományozott élelmiszerek jó minőségűek és biztonságosak legyenek, így elősegítve a közegészségügyet és megelőzve a potenciális kockázatokat. Ezekkel az intézkedésekkel a humanitárius szervezetek létfontosságú szerepet játszhatnak az élelmiszer-pazarlás gazdaságra, társadalomra és környezetre gyakorolt negatív hatásainak mérséklésében, miközben létfontosságú támogatást nyújtanak a kiszolgáltatott lakosságnak, hozzájárulva egy fenntarthatóbb és együttérzőbb élelmiszerrendszerhez.
A ReS-Food módszertani keretrendszer a RES-FOOD projekt második eredményterméke. Alapja egy háromdimenziós, lépésről lépésre felépített módszertan, amely az élelmiszermentési lánc végponttól végpontig történő irányítására épül. Az élelmiszer-mentési lánc végponttól végpontig történő irányítására szolgáló háromdimenziós módszertan (élelmiszer-ellátó – humanitárius szervezetek – rászorulók) keretében a keretrendszer a következőket tartalmazza:
- az élelmiszermentési folyamatban érintett helyszínek és infrastruktúra értékelése (távolságok, szállítási útvonalak, tároló létesítmények stb. figyelembevétele),
- az élelmiszermentési lánc időzítési és ütemezési szempontjainak értékelése (élelmiszer elérhetősége, a gyűjtés és elosztás időzítése stb.),
- koordináció, kommunikáció és partnerség az élelmiszer-mentési folyamat különböző szereplői között.
Az alábbi ReS-Food módszertani keretrendszer dimenziói segíteni fogják a vállalkozásokat/szervezeteket az élelmiszer-veszteség és -pazarlás optimalizálásában, valamint az adományozott élelmiszereket szétosztó humanitárius szereplőket.
A ReS-Food módszertani keretrendszer fő célja egy olyan megközelítés kidolgozása, mely segít kommunikálni a célt,azonosítani és kiválasztani a többletélelmiszer-termelőket, meghatározni a minőségi elfogadási kritériumokat élelmiszer-kategóriánként, valamint az élelmiszerek begyűjtéséhez és elosztásához szükséges logisztikai támogatási követelményeket biztosítani.