M2 Food Safety – Hungarian

3.2. MODUL 2: ÉLELMISZERBIZTONSÁG

Tananyag

Az élelmiszerbiztonság magában foglalja a növényi vagy állati eredetű élelmiszerek előállítására, feldolgozására, kiskereskedelmére és ellenőrzésére vonatkozó higiéniai szabályokat, amelyek biztosítják az élelmiszerek higiéniai megfelelőségét, beleértve a fogyasztók tájékoztatásának szabályait is. Az ellátási lánc minden szereplője, a termelési folyamat résztvevőitől kezdve a forgalmazáson, a raktározáson, a kiskereskedelmi tárgyakon és a szállításon át a fogyasztókig, köteles betartani az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogszabályokat és irányelveket. Az élelmiszerbiztonság az ipartól a piacig olyan szempontokat foglal magában, mint az élelmiszerek eredete, a címkézési gyakorlat, a higiéniai előírások, az adalékanyagok, a növényvédőszer-maradékok, a biotechnológiai politika, valamint az importra, exportra és az élelmiszer-tanúsításra vonatkozó jogi szabályozás. Ugyanakkor a piactól a fogyasztóig terjedő gyakorlatok prioritásként kezelik az élelmiszerbiztonság biztosítását a piacokon és az élelmiszerek elkészítése során.

Az uniós vívmányok 12. fejezete, amely az összes uniós tag kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek összessége, részletes szabályokat tartalmaz az élelmiszerbiztonság, az állat- és növényegészségügyi politikára vonatkozóan. Az élelmiszerekre vonatkozó általános politika higiéniai szabályokat ír elő az élelmiszerek előállításával kapcsolatban. (https://europa.rs).

Az élelmiszer-adományozásra vonatkozó élelmiszerbiztonsági szabályok és előírások elemzése

Az EU országaiban számos rendelet, irányelv, valamint ajánlásokon és iránymutatásokon alapuló dokumentum alkalmazása révén az élelmiszerbiztonságot a termeléstől a feldolgozáson át a forgalmazásig és a fogyasztásig kézben tartják (1. táblázat).

A rendelet kötelező erejű jogi aktus, az irányelv pedig olyan jogi aktus, amelynek céljait el kell érni, viszont az uniós tagállamok szabadon választhatják meg azt a formát (törvény, törvény által előírt jogi aktus), amely lehetővé teszi számukra a kitűzött célok megvalósítását. Az élelmiszerekkel kapcsolatos folyamatos odafigyelés védi a közegészségügyet, biztosítja a fogyasztók bizalmát, és lehetővé teszi az egészségre ártalmatlan élelmiszerek könnyebb mozgását az Európai Unió egyedülálló piacán belül.

Az uniós irányelveken kívül a tagállamok saját nemzeti jogszabályokkal és iránymutatásokkal is rendelkeznek, amelyek pontosabban meghatározzák az élelmiszerbiztonságra vonatkozó hatályos jogszabályokat és irányelveket.

táblázat. Az élelmiszerbiztonságra vonatkozó jogszabályok és irányelvek

Szabályozás	Jellemzők
852/2004 EU rendelet	A rendelet meghatározza az élelmiszer-előállítókra vonatkozó általános higiéniai követelményeket, beleértve az élelmiszer-adományozás szempontjait (hely, felszerelés, személyi higiénia, képzés és dokumentáció).
853/2004 EU rendelet	A rendelet különleges higiéniai szabályokat határoz meg az állati eredetű élelmiszerek (hús, tejtermékek és halak) előállítói számára, és egyúttal biztosítja, hogy az állati eredetű adományozott élelmiszerek megfeleljenek a biztonsági előírásoknak.
178/2002 EU rendelet	A rendelet általános elveket és szabályokat határoz meg, többek között az élelmiszerbiztonságra, a nyomon követhetőségre, valamint az adományozásra szánt élelmiszerekre vonatkozóan. Ez a rendelet kiemeli az élelmiszereket kezelő gazdálkodó szervezetek felelősségét abban, hogy higiéniai szempontból biztonságos élelmiszereket forgalmazzanak, beleértve az adományozott élelmiszereket is.
2019/828 EU rendelet	A rendelet célja az élelmiszer-adományozás ösztönzése és az élelmiszerkidobás minimalizálása az élelmiszer-adományozással kapcsolatos felelősségre vonatkozó rendelkezések pontosításával. A szabályozás jogi védelmet nyújt az élelmiszer-adományozóknak, minimalizálva a donorok jogi kockázatait, és növelve az adományozási hajlandóságot.
2000/13/EC EU irányelv	Az irányelv szabályozza az élelmiszerek címkézését, és biztosítja az összetevők, az allergének, a tápanyagtartalom és az élelmiszerek eltarthatósági idejének teljes körű feltüntetését. A helyes címkézés biztosítja az élelmiszer-adományozás megfelelő módját.
2002/99/EC EU irányelv	Az irányelv meghatározza a termelésre használt állatokra vonatkozó egészségügyi követelményeket, valamint az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek forgalomba hozatalának részleteit.
Az EU élelmiszer-adományozási iránymutatásai 2017/C 361/01 (EU Food Donation Guidelines)	Az EU iránymutatásokat és ajánlásokat ad a megfelelő élelmiszer-adományozáshoz (az adományozási láncban történő élelmiszerkezelés, raktározás, szállítás és kommunikáció vonatkozóan) az uniós országok adományozási jógyakorlatainak megfelelően).
Az EU élelmiszerjogi iránymutatása (EU Food Law Guidance)	Az Európai Bizottság iránymutatásai az uniós élelmiszerjog különböző aspektusairól, beleértve az élelmiszerbiztonságot (címkézés, nyomon követhetőség és irányítási rendszer).
EFSA Iránymutatás (EFSA Guidance)	Az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA) tudományos szakvéleményei, iránymutatásai és kockázatértékelései az élelmiszerbiztonság területén azzal a céllal, hogy támogassa az uniós intézményeket és a tagállamokat a döntéshozatalban.
Codex Alimentarius Iránymutatás	Iránymutatások a Codex Alimentarius nemzetközileg elismert szabványok, iránymutatások és egyéb, az élelmiszerekkel, az élelmiszertermeléssel és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos ajánlások alkalmazásához, hogy az EU biztosítani tudja az élelmiszerbiztonságot, és ösztönözze a kereskedelemben a társadalmilag felelős magatartást.

Élelmiszer-adományozás

Az élelmiszertermelés és -elosztás láncának bármely szakaszában keletkező élelmiszerfelesleg újraelosztása kompenzáció nélkül történik, közvetlen adományozással a szociálisan rászorulóknak, vagy az adományozók, jótékonysági szervezetek és a végfelhasználók között közvetítőként működő élelmiszerbankokon keresztül. Az adományozott élelmiszer lehet friss élelmiszer (hús, gyümölcs és zöldség), elkészített élelmiszer/készétel, részben elkészített vagy fagyasztott élelmiszer. Az adományozók (vagy donorok) élelmiszeripari ágazatban tevékenykedő olyan természetes vagy jogi személyek, akik az élelmiszer-ellátási lánc bármely szakaszából (termelés, kiskereskedelem, elkészített élelmiszerek előállítása és szállítása, HoReCa) származó élelmiszerfelesleget eladományozzák. Az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítő olyan nonprofit fizikai vagy jogi személy, azaz jótékonysági szervezet (szociális szupermarketek, közkonyhák), amely be van jegyezve az élelmiszer-adományozásban részt vevő közvetítők megfelelő névjegyzékébe.

Az adományozott élelmiszerek végfelhasználói lehetnek szociálisan kiszolgáltatott személyek, természeti katasztrófa áldozatai, nonprofit jogi személyek, akik szállást és/vagy ételt kínálnak oltalmazottaiknak (1. kép).

1.Ábra. Az élelmiszer-adományozási lánc szereplői — 1. Ábra. Az élelmiszer-adományozási lánc szereplői

Az élelmiszerbankok fontos szerepet játszanak az adományozásban, mivel olyan nonprofit szervezetek, amelyek összegyűjtik, tárolják és szétosztják a még biztonságosan fogyasztható élelmiszerfelesleget. Az első élelmiszerbankot 1967-ben alapították Arizonában (USA), az első európai élelmiszerbankot pedig 1984-ben Franciaországban. Napjainkban az európai országokban az élelmiszerbankok nemzeti szövetségei működnek. Az EU-ban a nemzeti élelmiszerbankok hálózatba tömörülnek, és 2018 óta az Európai Élelmiszerbankok Szövetségét – FEBA (European Food Banks Federation) alkotják, amelynek székhelye Brüsszelben van (https://food.ec.europa.eu). A FEBA-hálózat 2018-ban 24 ország 421 élelmiszerbankját tömörítette, 31 700 jótékonysági alkalmazottal, akiknek 85%-a önkéntes. Az élelmiszerek forgalomba hozatala szintén adományozásnak minősül, ami megköveteli az e területre vonatkozó jogi szabályok megfelelő alkalmazását. Az élelmiszer-adományozó felelős az élelmiszer higiéniai biztonságáért addig a pillanatig, amíg az élelmiszert az adományozási láncon belül a közvetítő, illetve közvetlen adományozás esetén a végső címzett át nem veszi. A jótékonysági szervezetek, az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítők felelősek az élelmiszerbiztonságért attól a pillanattól kezdve, amikor az élelmiszer-adományozótól átveszik az élelmiszert, egészen addig a pillanatig, amikor a végfelhasználó átveszi az adományozott élelmiszert.

Az Európai Bizottság az élelmiszerfeleslegek újraelosztására, azaz adományozásra ösztönzi a tagállamokat azáltal, hogy az uniós országokban jogi keretet és iránymutatásokat biztosít az élelmiszer-adományozás helyes gyakorlatára vonatkozóan. Az élelmiszerpazarlásról szóló EU 2018/851 irányelv kiemeli, hogy 2030-ra az EU-ban 50%-ra kell csökkenteni az élelmiszerpazarlást, és azt tanácsolja a tagállamoknak, hogy ösztönözzék az élelmiszer-adományozást, és csökkentsék az állati takarmányozásra vagy nem élelmiszeripari termékekké történő feldolgozásra szánt élelmiszerfeleslegek mennyiségét. 2019-ben az Európai Unióban döntés született az élelmiszerpazarlás mérésének közös módszertanáról. A Farm to Fork (F2F) stratégia az élelmiszer-adományozást is fontos láncszemnek tekinti a fogyasztók és a kiskereskedelmi objektumok által okozott élelmiszerpazarlás minimalizálásában az EU-ban 2030-ig (https://food.ec.europa.eu/document/download).

A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv keretében az Európai Unió létrehozta az élelmiszer-adományozásra vonatkozó iránymutatásokat (https://eur-lex.europa.eu ), hogy a tagállamok aktív részvételével az élelmiszer-adományozásban minimalizálja az élelmiszerpazarlást, és ezáltal megóvja a természeti erőforrásokat és a környezetet.

Az Európai Bizottság által 2017-ben közzétett, az élelmiszer-adományozásra vonatkozó iránymutatások alkalmazása magas szintű élelmiszerbiztonságot, egészségügyi és higiéniai biztonságot, nyomon követhetőséget és felelősséget biztosít. Ami az adózási keretet illeti, az uniós tagállamok többsége (20-27 tagállam) az élelmiszer-adományozás ösztönzése céljából eltörölte az adományozott élelmiszerekre vonatkozó kötelező adót. Az élelmiszer-adományozás többszörös jelentőségét nemzetközi szinten is elismerik. Az ENSZ Agenda keretében becslések szerint 2030-ra az egy főre jutó élelmiszerpazarlás a felére csökkenne.

Az adományozás során az egészségre és az élelmiszerek higiéniai biztonságára való odafigyelés az elsődleges cél, mivel ez csökkenti az adományozott élelmiszerek felhasználóinak egészségügyi kockázatát. Ezért az EU-n belül az élelmiszer- és takarmány-adományozásra vonatkozó rendeletek és irányelvek, valamint számos olyan iránymutatás van kidolgozás alatt, amelyek megkönnyítik a helyes gyakorlatok alkalmazását az élelmiszerbiztonság területén. Ezek a szabályok és iránymutatások kulcsszerepet játszanak abban, hogy a jótékonysági és humanitárius szervezetek az EU-n belül élelmiszereket adományozhassanak. A higiéniai előírások bevezetésével az élelmiszerbiztonság, valamint az adományozók jogi védelmének biztosításával támogatják a jótékonysági szervezeteket az éhezés minimalizálásában és az élelmezésbiztonság növelésében. Mindeközben megóvják az élelmiszer-ellátásban részesülők egészségét és jólétét is.

Az élelmiszer-adományozás akadályai

A meglévő szabályozás és a felesleges élelmiszerek kezelésének fontosságára való figyelemfelhívás ellenére a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a számos akadály miatt a teljes ellátási láncból származó felesleges élelmiszereknek csupán 10%-át használják fel megfelelően. Az élelmiszerfelesleg adományozás útján történő újraelosztásának legfőbb akadálya az adományozható élelmiszerfajtákra vonatkozó információk hiánya, valamint az élelmiszer-adományozással kapcsolatos protokoll megértése. Gyakran adományoznak olyan élelmiszert, amelynek lejárati ideje már közel van, ami felveti a jogos kérdést, hogy az adományozási lánc végén az élelmiszer biztonságos-e a fogyasztásra. Bár a gyárakban az élelmiszergyártók következetesen alkalmazzák a termékek egészségügyi és higiéniai biztonságát biztosító szabványokat, az élelmiszeradományozással kapcsolatban is vannak bizonytalanságok. A potenciális adományozók leggyakoribb dilemmája az, hogy adományozhatnak-e olyan termékeket, amelyek címkéjén már lejárt a lejárati idő. Ezen kívül az adományozott élelmiszerek megfelelő tárolásával, csomagolásával, szállításával és címkézésével kapcsolatos logikus kérdések is felmerülnek. A szabályozási kérdésen kívül a termelőknek részben jogos dilemmái vannak az adományozott élelmiszerek után fizetendő adóval kapcsolatban. A gazdasági jellegű kötelezettségek mind a termelőket, mind az eladókat eltántorítják a felesleges élelmiszerek adományozásától, ezért gyakran megvárják a fogyaszthatósági idő lejártát, és megsemmisítik az élelmiszereket. A fent említett okok miatt számos gyár és szervezet indokolatlanul utasítja el az egészségre ártalmatlan élelmiszereket, és ezzel elmulasztja a lehetőséget, hogy enyhítse az élelmiszer-biztonytalanság következményeit, és támogatást nyújtson a szociálisan kiszolgáltatott csoportoknak.

További problémát jelentenek az illetékes ellenőrzések során felmerülő bizonytalanságok, mivel nincsenek egyértelmű iránymutatások az élelmiszerbiztonság területén az adományozókat érintő kérdések megoldására. Fontos megjegyezni, hogy sok élelmiszergyártó nehezen dönt az élelmiszer-adományozás mellett, mert félnek az esetleges felelősségtől, ha a fogyasztó megbetegszik. Az Élelmiszerhulladék-csökkentési Szövetség (FWRA) és az Élelmiszeripari Együttműködési Kezdeményezés 2016-ban végzett felmérése megerősítette, hogy a felmérésben részt vevő termelők 50%-a, az éttermek 39%-a, valamint a kis- és nagykereskedők 25%-a azt állította, hogy a fogyasztók megbetegedése esetén a felelősséggel kapcsolatos aggodalom jelenti a fő akadályt az adományozások tekintetében.

A jótékonysági szervezetek problémái

Az adományozási láncban közreműködő jótékonysági szervezetek szintén szembesülnek az adományozott élelmiszerek biztonságával kapcsolatos problémákkal. Az adományozóktól begyűjtött élelmiszereket az egymással kapcsolatban álló jótékonysági szervezetek (helyi szervezetek, közkonyhák, Vöröskereszt) hálózatán keresztül szállítják, tárolják és osztják szét. Az élelmiszer-adományozásban részt vevők azonosítása azért fontos, mert az adományozott élelmiszerek biztonságáért való felelősség átadása az adományozási lánc mentén történik. Az élelmiszer-adományozó felelős az élelmiszer biztonságáért addig a pillanatig, amíg az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítő, illetve közvetlen adományozás esetén pedig a végső címzett át nem veszi azt. Az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítő felelős az élelmiszerek biztonságáért attól a pillanattól kezdve, hogy az élelmiszereket átveszi az adományozótól, egészen az élelmiszerek szétosztásáig, azaz a végső címzettekhez való eljutásig. A jótékonysági szervezetek többsége nem rendelkezik a nagyobb mennyiségű élelmiszer átvételéhez szükséges megfelelő feltételekkel (hűtőházak, raktárak, humán erőforrás), különösen, ha a lejárati időhöz közeli élelmiszerek átvételéről van szó. Éppen az adományozási láncban részt vevő közvetítők elégtelen technikai kapacitása miatt az élelmiszer-adományozás az európai országokban nem teljes mértékben jött létre. A humán erőforrás biztonsági szempontból fontos kérdés. A jótékonysági szervezetek munkájában részt vevő nagyszámú önkéntesnek teljesíteni kell a higiéniai minimumot, illetve az élelmiszerek egészségügyi biztonságával kapcsolatos általános ismeretek vizsgát is le kell tenniük. Annak ellenére, hogy az önkéntes munkaerő rendkívül fontos a társadalom számára, az önkéntesek gyakran nem rendelkeznek a jótékonysági szervezeteken belüli konkrét feladatok elvégzéséhez szükséges készségekkel. Egyes európai országokban az önkéntesek egy részét a közmunkára ítélt személyek teszik ki. Ők gyakran nem elég motiváltak bármilyen képzéshez vagy a jótékonysági munkához úgy általánosságban. A felsorolt kérdésekre nincs megfelelő válasz, illetve nincs elegendő számú képzés sem az adományozási lánc résztvevői számára. Mindez lecsökkenti a társadalom törődését a szociálisan kiszolgáltatott emberek, a természeti erőforrások és a környezet iránt.

Az akadályok leküzdése és a jótékonysági szervezetek motiválása az élelmiszer-adományozásra

Az EU meglévő jogi szabályozása ellenére az EU tagállamaiban működő jótékonysági szervezetek többsége még mindig nincs tisztában az adományozott élelmiszerek biztonságának fontosságáról, valamint az ezzel kapcsolatos saját felelősségéről. Egyik módja a meglévő akadályok leküzdésének a folyamatos oktatás az élelmiszerbiztonság valamennyi aspektusáról. A probléma megoldásának első fontos állomása az adományozási lánc valamennyi közvetítőjének nyilvántartásba vétele. Az illetékes minisztériumoknak gondoskodniuk kell a nyilvántartásba vett közvetítőkről. Nemcsak abban kell segíteniük őket, hogy tisztázzák a begyűjtött élelmiszerek mennyiségéről szóló rendszeres és kötelező jelentéstétellel kapcsolatos kérdéseket, hanem teljes körű támogatást kell nyújtaniuk minden érdekelt jótékonysági szervezetnek, amely szeretne bekerülni az élelmiszer-adományozási láncba. Ennek megfelelően a kormánynak és az illetékes minisztériumoknak megfelelő ösztönző keretet kell teremteniük a biztonságos adományozáshoz (2. kép).

2. kép. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos előírások alkalmazása során felmerülő akadályok elhárításának szereplői

Az akadályok leküzdésében fontos szerepet játszanak az európai szabályozás megértését segítő nemzeti útmutatók. Az említett útmutatók részletesebb tájékoztatást nyújtanak az adományozható élelmiszerekről, az adományozásra szánt élelmiszerek biztonságáról és címkézéséről.

Élelmiszer-adományozási jógyakorlatok

Franciaország egyike azon európai országoknak, ahol a legjobb az élelmiszer-adományozási gyakorlat, és ahol a legkövetkezetesebben alkalmazzák az élelmiszerbiztonsági előírásokat. Franciaországban egy külön rendelet írja elő, hogy az élelmiszeripari vállalkozások minden egyes szereplője felelős a termékek egészségügyi és higiéniai biztonságáért. Minden egyes átvett adomány esetében az élelmiszerek feletti tulajdonjog és felelősség átruházása egy hivatalos dokumentum aláírásával történik, amely minden szükséges információt tartalmaz. Az adományozók részére nemzeti útmutatók állnak rendelkezésre, amelyek felsorolják azokat a higiéniai feltételeket, amelyeket az adományozott élelmiszerek szétosztása során teljesíteni kell.

Olaszország is azon országok közé tartozik, amelyek megfelelően leküzdötték az adományozott élelmiszerek biztonságára vonatkozó jogi szabályozási akadályokat.

Olaszország elsőként vezette be az Irgalmas Szamaritánus Törvényt, melyet az amerikai Bill Emerson Irgalmas Szamaritánus kezdeményezés inspirált. Ennek lényege, hogy megvédi az adományozókat az adományozott élelmiszerek egészségügyi biztonsága miatt indított perektől. Ennek a törvénynek az egyedisége abban mutatkozik meg, hogy úgy tekint a donortól a közvetítőig történő adományozásra, mintha az adományozás a végfelhasználónak történt volna. Annak ellenére, hogy Olaszország rendelkezik Európa egyik legjobban szervezett élelmiszerbankjával, és hogy a jó szamaritánus törvény bevezetése ösztönözte az adományozást, Olaszország még mindig vezető helyen áll az élelmiszerpazarlás mennyiségét tekintve. Hogy orvosolják a fent említett problémát, 2016-ban egy új törvényt hoztak, melyek az adózási keretrendszer változtatásával megkönnyítették az adományozás folyamatát. A törvény különös figyelmet fordít a “minőségmegőrzési idő” és a “fogyaszthatósági idő” kifejezések tisztázására. A “minőségmegőrzési idő” kifejezés azt az időpontot határozza meg, ameddig a termékeket fel lehet használni, de lehetővé teszi az adományozók számára, hogy amennyiben a tartósított minőségű és sértetlen csomagolású élelmiszerekből többlet van, az adományozást a megadott időpont után is elvégezhessék. Másrészt az olasz törvény kimondja, hogy a ”fogyaszthatósági idő” kifejezés a konkrét romlandó és rövid ideig eltartható termékekre vonatkozik, és a pontos lejárati dátumot jelenti, amely után az élelmiszer már nem adományozható (3. kép).

3. kép. A termék eltarthatósági idejének címkézése

Az Egyesült Királyság (UK) részletes jogi keretrendszerrel rendelkezik az élelmiszerbiztonság területén, amely az Egyesült Királyság jogszabályaira, a tagállamok (Nagy-Britannia és Észak-Írország) jogszabályaira, valamint néhány, a Brexit után is megmaradt uniós jogszabályra támaszkodik. Nemzeti szinten a törvény megalakította az Élelmiszer-szabványügyi Ügynökséget, amely segítséget nyújt az élelmiszeripari vállalkozások minden szereplőjének, és együttműködik a helyi hatóságokkal az élelmiszerbiztonságra vonatkozó szabályok és előírások alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben. A helyi hatóságok rendszeresen ellenőrzik az élelmiszeripari vállalkozások valamennyi alanyát. Az Egyesült Királyságban is vannak olyan törvények, amelyek a Codex Alimentarius és az EU élelmiszerekkel kapcsolatos információkról szóló rendeletével (FIR) összhangban szabványosítják és pontosítják a termékeken feltüntetett dátumcímkéket, amely az élelmiszer-nyilatkozatokon a dátumok kétszeri feltüntetését írja elő. A felesleges élelmiszerpazarlás minimalizálása érdekében az Egyesült Királyság törvénye előírja, hogy az élelmiszerelőállítók a “fogyaszthatósági idő (use by)” terminust használják, ha a termék higiéniai biztonsága szempontjából a tartósság korlátozva van, míg más esetekben a “minőségmegőrzési idő (best before)” kifejezést kell használniuk. Nagy-Britannia Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztériuma pontosította az élelmiszerbiztonságra vonatkozó jogi szabályozást, és lehetővé tette a lejárt minőségmegőrzési idejű (best before) élelmiszerek adományozását (és értékesítését), amennyiben a termék minősége megmarad, és megtiltotta a lejárt fogyaszthatósági idejű (use by) élelmiszerek értékesítését vagy adományozását. Mindezek mellett a brit kormány kiterjedt kampányokat indított, amelyek célja, hogy a fogyasztók megértsék a termékek élelmiszernyilatkozatokon feltüntett szavatossági idejének jelentését. Az adományozott élelmiszerek biztonságára vonatkozó nemzeti és egyedi szabályozások elfogadása, a Codex Alimentarius szerinti olyan rendszer létrehozása, ahol a minőségmegőrzési és a fogyaszthatósági idő is felkerül az élelmiszercímkére, vissza nem térítendő támogatás és ösztönzők nyújtása az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak – ezek az Egyesült Királyság jó gyakorlatai az élelmiszer-adományozással kapcsolatos problémák megoldására.

Az EU nem rendelkezik az élelmiszer-adományozásra vonatkozó, minden tagállamban következetesen alkalmazandó jogszabályokkal, ezért az államok saját megoldásokat dolgoztak ki a felesleges élelmiszerek újraelosztásának problémájára. Amint azt már említettük, csak néhány uniós tagállam, például Olaszország és Franciaország rendelkezik megfelelő nemzeti jogszabályokkal az élelmiszer-adományozásra vonatkozóan, míg néhány ország, például Németország, Románia és Svédország csak az élelmiszer-adományok kezelésének irányelveit dolgozta ki. Az EU-n belül néhány ország csak az erre a témára vonatkozó külön szabályozási dokumentumok alapján valósítja meg az élelmiszer-adományozást. Az élelmiszer-adományozás akadályainak leküzdése azokban az országokban, amelyek még mindig nem értek el magas szintű szervezettséget az adományozási láncon belül az élelmiszerbiztonság kérdésében, csak a helyi hatóságokkal és minisztériumokkal való jó együttműködéssel, valamint a következő témákban szervezett folyamatos képzésekkel lehetséges:

Az adományozott élelmiszereket kezelő személyek higiéniai előírásai

Az adományozott élelmiszereket kezelő személyek higiéniai előírásai
Az adományozott élelmiszerek szállításának és tárolásának feltételei
Az élelmiszerek nyomon követhetősége az adományozási láncban
Az adományozásra szánt élelmiszerek alapvető fagyasztási elvei
A HoReCa szektorból származó élelmiszerek tárolása és szállítása
Az adományozásra szánt élelmiszerek címkézése
Az élelmiszerbiztonságra vonatkozó jogszabályok, irányelvek és iránymutatások elemzése