MODUL 1: ÉLELMISZERFELESLEG
Az élelmiszertermelés és -fogyasztás korábbi gyakorlatai és szokásai nagy mennyiségű élelmiszerpazarláshoz vezettek. Világszerte a megtermelt élelmiszerek akár egyharmadát is kidobják. Ezért az élelmiszerpazarlás az egyik olyan fő probléma, amelyet meg kell oldani az élelmiszertermelés és -fogyasztás fenntarthatóságának elérése érdekében.
Élelmiszerfelesleg az élelmiszer-ellátási lánc minden pontján keletkezik, a termelőtől a felhasználóig. Élelmiszerfeleslegről akkor beszélünk, ha az élelmiszerek mennyisége, elérhetősége és tápanyagigénye meghaladja az élelmiszerek iránti valós keresletet. Az így
keletkező élelmiszerfelesleg általában élelmiszerhulladékká válik, amely korunk egyik globális problémája, ahogyan azt az 1. ábra mutatja.
Az élelmiszerfelesleg újraelosztása javítja az élelmiszerek elérhetőségét azok számára, akik nehezen jutnak tápláló ételekhez, ami javítja az egészségi állapotot és a jólétet, és csökkenti az élelmiszerpazarlást. Az élelmiszertermelők, -forgalmazók, -kereskedők, -kiskereskedők, -fogyasztók és humanitárius szervezetek közötti együttműködés javítja az élelmiszer-ellátási lánc hatékonyságát és szervezettségét. Az ilyen partnerségek elősegítik az élelmiszerfelesleg felhasználásának és újraelosztásának innovatív megoldásait, optimalizálják az erőforrások felhasználását és minimalizálják az élelmiszerpazarlást. Az ilyen kapcsolatok kialakítása javítja az erőforrások általános hatékonyságát (kihasználtságát) az élelmiszer-ellátási láncon belül. Az élelmiszerfelesleg újraelosztásának problémája csak holisztikus megközelítéssel és az élelmiszer-ellátási láncon belüli valamennyi érdekelt fél együttműködésével oldható meg. A problémát az egész folyamat összetettsége jelenti, mivel nem lehet pontosan megjósolni a keletkező élelmiszerfelesleg mennyiségét. Az élelmiszerfelesleggel rendelkező vállalkozások beazonosításával célzott terveket lehet készíteni a felesleges élelmiszerek felhasználására, újraelosztására és a hulladék csökkentésére.
Az élelmiszeradományok kezelése nagyon fontos a hatékony elosztás és a pazarlás csökkentése érdekében. Az élelmiszerbankokkal, jótékonysági szervezetekkel és más érintett szervezetekkel való partnerségek elengedhetetlenek a hatékony koordinációhoz.
Ezenkívül a vállalkozásnak/szervezetnek szabványos működési eljárásokat (standard operation procedures – SOP) kell kidolgoznia az adományozott élelmiszerek kezelésére, tárolására és elosztására, és megbízható mechanizmusokat kell bevezetnie az adományozott élelmiszerek mennyiségének, minőségének és felhasználásának nyomon követésére és értékelésére. Végül értékelni kell az élelmiszerpazarlás csökkentésének hatását és az adományozott élelmiszerek elosztási hatékonyságát. Az ételkészítés során keletkező élelmiszerfelesleg leggyakoribb okai a túltermelés, a számítási hiba, a minőségellenőrzés és az emberi hiba. A fenti tényezők az ételkészítés tervezésének, koordinációjának és pontosságának hiányosságaira utalnak. A megfelelő étkezéstervezés tehát jelentősen csökkentheti az élelmiszerfelesleg előfordulását.
Az élelmiszerfelesleget típus szerint kell kategorizálni, pl. gyümölcs, zöldség, tejtermék, gabona vagy készétel. Ez a kategorizálás segít jobban megérteni az élelmiszerfeleslegek jellegét, és megkönnyíti a célzott újraelosztást. A Ho.Re.Ca. ágazatból, szupermarketekből és más élelmiszerláncokból származó élelmiszerfeleslegek leggyakoribb típusai a következők: romlandó élelmiszerek, nem romlandó élelmiszerek, készételek, pékáruk, többlet alapanyagok és többletkészletek.
Ahhoz, hogy sikeresen bevonjuk azokat a vállalkozásokat, amelyek élelmiszerfelesleggel rendelkeznek, és hajlandóak és képesek hozzájárulni az élelmiszerfelesleg újraelosztási tevékenységekhez, a cégek azonosításának, a cél közlésének és a vállalkozás kiválasztásának szisztematikus módszerét alkalmazzuk. Egy ilyen együttműködési stratégia segít kiépíteni az élelmiszerfelesleggel rendelkező vállalkozások erős hálózatát, és biztosítja az igazságosabb, fenntarthatóbb és hulladékmentesebb élelmiszerrendszer létrejöttét, miközben csökkenti az éhínséget és hozzájárul a környezet védelméhez.
A Ho.Re.Ca. ágazatban, a szupermarketekben és az élelmiszerláncokban felesleges élelmiszerrel rendelkező vállalatok azonosításáért általában jótékonysági szervezetek, élelmiszerbankok, nonprofit kormányzati szervezetek (NGO-k) vagy más, az élelmiszerek visszanyerésében és újraelosztásában részt vevő szereplők felelősek. A felesleges élelmiszerrel rendelkező vállalkozások kiválasztásánál az egyik legfontosabb tényező a szigorú élelmiszerbiztonsági és higiéniai előírások betartása az adományozott élelmiszerek minőségének és biztonságának biztosítása érdekében. Átláthatóságra van szükség a gyártási folyamatok, az összetevők eredete és a felhasznált adalékanyagok és tartósítószerek tekintetében is.
Az adományozott élelmiszerek biztonságának és elfogadhatóságának biztosítása érdekében elengedhetetlen a Ho.Re.Ca. szektorból, a szupermarketekből és más élelmiszerláncokból származó élelmiszerfeleslegekre vonatkozó minőségi kritériumok meghatározása és feltérképezése. A minőségi paraméterek azonosítására és nyilvántartására szolgáló megbízható eljárások bevezetésével a jótékonysági szervezetek, élelmiszerbankok és NGO-k biztosítani tudják, hogy a Ho.Re.Ca. szektorból, a szupermarketekből és más élelmiszerláncokból származó élelmiszerfelesleg megfeleljen a rászorulóknak történő újraelosztáshoz szükséges biztonsági és minőségi előírásoknak.
Az élelmiszerbiztonság alapvető fontosságú a minőség szempontjából, és azért vezették be, hogy növeljék a fogyasztók fogyasztott élelmiszerekbe vetett bizalmát. Az élelmiszerek olyan kezelésére, elkészítésére és tárolására vonatkozó feltételekre és eljárásokra utal, amelyek megakadályozzák az élelmiszerek szennyeződését, és ezáltal csökkentik az élelmiszerekkel kapcsolatos megbetegedések lehetőségét.
Az élelmiszerek biztonságán túlmenően az élelmezésbiztonság másik aspektusa, hogy minden ember számára biztosítani kell az élelmiszerekhez való hozzáférést. Az 1996-ban Rómában tartott Táplálkozási Világgazdasági Fórumon arra a következtetésre jutottak, hogy az élelmezésbiztonság akkor valósul meg, ha minden ember bármikor elegendő mennyiségű biztonságos és tápláló élelmiszerhez tud hozzáférni, mellyel kielégítheti táplálkozási szükségleteit, és aktív és egészséges életet élhet.
Az élelmiszer akkor tekinthető emberi fogyasztásra alkalmasnak, ha rendeltetésszerű fogyasztása esetén nincs káros hatása az emberi egészségre. Az első lépés olyan általános minőségi iránymutatások kidolgozása, amelyek leírják a többletélelmiszerek minőségének értékelésére szolgáló konkrét paramétereket. A legfontosabb tényezők közé tartozik a kinézet, a textúra, a szag, az íz, a csomagolás sértetlensége, a lejárati idő és az esetleges jogi követelmények. A minőségi iránymutatások megalkotásához az élelmiszerbiztonsági szakértőkkel, a szabályozó hatóságokkal és az ágazati/ipari érdekelt felekkel való együttműködés elengedhetetlen a megbízható és releváns minőségi paraméterek megállapításához. A fogyasztók érdekeinek védelme és a lehető legjobb tájékoztatása érdekében különböző mechanizmusokat alkalmaznak, mint például a jogi szabályozás, a gyakori ellenőrzések, az élelmiszerek egyértelműbb címkézése és a biztosítási rendszer bevezetése. Mindezek célja az élelmiszerek minőségének javítása.
A minőségbiztosítási és élelmiszerbiztonsági rendszerek lehetnek kötelezőek (pl. HACCP – veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok) vagy önkéntesek (ISO 22000 – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, IFS – Nemzetközi Élelmiszerszabvány és BRC – Brit Kiskereskedelmi Konzorcium). A HACCP egy nemzetközileg kötelező érvényű, szisztematikus módszer az élelmiszer-veszélyek azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére, amely minden más élelmiszer-minőségi és -biztonsági rendszerbe integrálódik. Az ISO 22000 szabványsorozat az élelmiszeripar azon igénye nyomán született meg, hogy egy olyan nemzetközi szabványt hozzanak létre, amelyet minden országban elfogadnak és elismernek, és amely az élelmiszerbiztonság irányításával foglalkozik a teljes láncban – “a tanyától a tányérig”. Az IFS szabványt német, francia és olasz kiskereskedelmi láncok dolgozták ki azzal a céllal, hogy ellenőrizni tudják a nagy kiskereskedelmi láncok márkáinak gyártóit. Ez a szabvány egyesíti a HACCP elveit a minőségirányítási rendszer követelményeivel és a higiéniai előírásokkal. A BRC technikai szabványt azért fejlesztették ki, hogy segítse a kiskereskedőket a fogyasztók védelmére 2. ábra.
vonatkozó jogi kötelezettségeik teljesítésében. Az élelmiszerbiztonságért felelős globális ernyőszervezet a Codex Alimentarius Bizottság (CAC).
Ahhoz, hogy az NGO-k által szétosztott élelmiszerek biztonságosak, táplálóak és jó minőségűek legyenek, elengedhetetlen a minőségirányítás. A megfelelő minőségirányítás bevezetésével az NGOk javíthatják az általuk forgalmazott élelmiszer-feleslegek biztonságát, tápértékét és általános minőségét.
Az élelmiszeradományozók az élelmiszerfelesleg-adományozási lánc közvetítőin keresztül vagy közvetlenül a végfelhasználóknak adományozhatnak élelmiszert, amint azt a 2. ábra mutatja.
A minőségirányítás kulcstényezői az élelmiszerfelesleget szétosztó nonprofit szervezeteknél a következők:
Élelmiszerbiztonsági protokollok elkészítése
Az élelmiszerbiztonsági protokollokat a vonatkozó előírásoknak és ajánlásoknak megfelelően kell elkészíteni és végrehajtani. Ez magában foglalja annak biztosítását, hogy a felesleges élelmiszereket megfelelően kezeljék, tárolják és szállítsák a szennyeződés megelőzése és a felesleges élelmiszerek biztonságának biztosítása érdekében.
Beszállítók értékelése
A beszállítói értékelés magában foglalja a felesleges élelmiszerek termelőinek és forgalmazóinak értékelését és kiválasztását az élelmiszerbiztonsági előírásoknak, a minőségbiztosítási folyamatoknak és a jogszabályi előírásoknak való megfelelésük alapján.
Minőségellenőrzés
Az átvett élelmiszeradomány ellenőrzésére szolgáló minőségellenőrzési eljárás magában foglalhat szemrevételezéses vizsgálatokat, hőmérsékletellenőrzést és érzékszervi értékelést a romlás, szennyeződés vagy minőségi problémák jeleinek felderítésére.
A megfelelő tárolás és kezelés prioritás!
Az élelmiszereket megfelelően kell tárolni és kezelni az élelmiszerek károsodásának vagy bomlásának megelőzése érdekében. Megfelelő tárolóhelyiségeket és felszereléseket kell biztosítani, és gondoskodni kell arról, hogy az élelmiszereket megfelelő hőmérsékleten, megfelelően rendszerezve és a kártevőktől, keresztszennyeződéstől és egyéb, a minőséget befolyásoló tényezőktől védve tárolják.
Minőségmegőrzési és lejárati idők nyomon követése
A felesleges élelmiszerek/nyersanyagok eltarthatósági idejének és lejárati idejének (3. ábra) rendszeres nyomon követése és kezelése alapvető fontosságú. A hátralévő eltarthatósági idő alapján kell rangsorolni a kiosztást, hogy a kedvezményezettek olyan élelmiszereket kapjanak, amelyek még az elfogadható fogyasztási időn belül vannak.
Szabványos működési eljárások (SOP) létrehozása
A szabványos működési eljárások (SOP) kidolgozása fontos az élelmiszer-felesleg elosztás több aspektusából: például az élelmiszerfelesleg átvétele, szétválogatása, tárolása és elosztása. Az SOP-k segíthetnek a következetesség fenntartásában és útmutatást nyújtanak az elosztásban részt vevő önkéntesek és alkalmazottak számára.
A munkatársak és önkéntesek képzése és oktatása
A munkatársak és önkéntesek átfogó képzésével az élelmiszerbiztonság, a minőségirányítás és a megfelelő élelmiszer-kezelési gyakorlatok terén biztosítható, hogy az elosztási folyamatban részt vevő valamennyi személy tisztában legyen szerepével, felelősségével és a legjobb gyakorlatokkal.
Dokumentáció és nyomon követhetőség fenntartása
Fontos a többlet élelmiszerekkel kapcsolatos tranzakciókról részletes nyilvántartást vezetni, beleértve az adományozóra, a kapott mennyiségre, a kiosztás időpontjára és a címzettre vonatkozó információkat. Ez lehetővé teszi a nyomon követhetőséget és az esetleges problémák vagy visszahívások megoldását.
A kedvezményezettek visszajelzései
Ki kell alakítani olyan mechanizmusokat, amelyek segítségével a kedvezményezettek visszajelzést tudnak adni az átadott élelmiszerfelesleg minőségéről és megfelelőségéről.
Ki a felelős az adományozott élelmiszerekért? Az élelmiszer-adományozó felelős az élelmiszer-biztonságért mindaddig, amíg az élelmiszer-adományozási lánc valamelyik közvetítője vagy közvetlen adományozás esetén a végső címzett az élelmiszert át nem veszi. Az élelmiszer-adományozási láncban a közvetítő felelős az élelmiszerbiztonságért attól a pillanattól kezdve, hogy az élelmiszert az adományozótól átveszik, egészen addig, amíg a végső címzettnek ki nem osztják.
A célcsoport és a földrajzi terület meghatározása, ahol az élelmiszergyűjtés és -elosztás zajlik, kulcsfontosságú stratégia a jótékonysági projekt tevékenységeinek tervezésénél. Az élelmiszerjótékonysági szervezetek olyan nonprofit szervezetek, amelyek élelmiszersegélyt nyújtanak az élelmezési bizonytalanságot vagy éhezést tapasztaló embereknek. A célcsoport és a földrajzi területek kiválasztása a küldetéstől, a jövőképtől és a rendelkezésre álló pénzügyi forrásoktól függ. Egyes élelmiszersegélyszervezetek elsősorban bizonyos embercsoportok, például gyermekek, idősek, menekültek, hajléktalanok, alacsony jövedelműek vagy fogyatékkal élők kiszolgálására összpontosítanak. A célcsoportok heterogenitása további nyomást gyakorol a jótékonysági szervezetekre.
Az EU-n belül az élelmiszer-feleslegek újraelosztását különböző módon lehet megszervezni, de nagyjából két kategóriába sorolhatjuk őket: “háttérszervezetek” (backline) és “frontvonalbeli” (frontline) szervezetek (4. ábra). Meg kell jegyezni, hogy egyes szervezetek egyesíthetik mindkét kategória elemeit. A “backline” szervezetek hídként működnek az élelmiszer-ellátási lánc és a “frontline” szervezetek között. Különböző forrásokból gyűjtik az adományozott élelmiszereket, betartva az élelmiszerhigiéniára, a biztonságra és a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályokat és előírásokat. Ezt követően ingyenesen vagy alacsony áron juttatják el az élelmiszereket a képzett és bejegyzett jótékonysági partnerek számára.
Az önkéntesek szétválogatják az élelmiszereket, ellenőrzik azokon a dátumot és a minőséget, majd csomagolják azokat kiosztásra. A frontline szervezetek közvetlen kapcsolatban állnak az élelmiszersegélyre szoruló emberekkel, és különböző forrásokból gyűjthetnek is adományozott élelmiszert, ugyanazokat a szabályokat és előírásokat követve, mint a backline szervezetek. Ezek a szervezetek adhatnak otthon főzhető élelmiszereket (pl. tészta, zöldségek, konzervek stb.) vagy kész/előkészített ételeket.
A jótékonysági szervezetek gyakran különböző módon nyújtanak élelmiszersegélyt, például élelmiszerbankok, étkezdék, ingyenkonyhák, étkeztetési programok révén stb. Ezen felül nagyon fontos e szervezetek sikeres és megfelelő finanszírozása. A leggyakoribb probléma, amellyel a jótékonysági szervezetek az élelmiszersegélyezéssel kapcsolatban szembesülnek, az, hogy nem tudnak elegendő anyagi forrást biztosítani. E célból a jótékonysági szervezetek külső ügynökségekkel is együttműködhetnek, hogy életképessé tegyék kezdeményezéseiket és/vagy leküzdjék a finanszírozással kapcsolatos bizonytalanságot.
Élelmiszerbiztonsági és átadási szabványok
Az élelmiszerbiztonságra vonatkozó 1. élelmiszerátadási szabvány az általános táplálkozási szükségletekre vonatkozik, biztosítva a rászorulók táplálkozási igényeinek kielégítését. Az élelmiszerbiztonságra vonatkozó 2. élelmiszerátadási szabvány az elfogadhatóságra és az alkalmasságra vonatkozik. Annak érdekében, hogy az élelmiszerek sikeresen és hatékonyan hasznosuljanak az otthonokban, megfelelőnek és elfogadhatónak kell lenniük a rászorulók számára. Az élelmiszerek minősége és biztonsága vagy a 3. élelmiszerátadási szabvány azt jelenti, hogy a szállított élelmiszerek megfelelő minőségűek és emberi fogyasztásra alkalmasak. Az ellátási lánc koordinációja/irányítása a 4. élelmiszerátadási szabvány alá tartozik, mivel az kellő időben működő, átlátható és elfogulatlan rendszerek segítik az árucikkek és a kapcsolódó kiadások hatékony kezelését. Az 5. élelmiszerátadási szabvány az élelmiszerbiztonság tekintetében az elosztással és a targetálással foglalkozik. A targetált élelmiszerosztás gyors, hatékony, átlátható, biztonságos, emberhez méltó és a helyzetnek megfelelő megközelítést jelent.
Az élelmiszer-felhasználás a 6. élelmiszer-átadási szabvány hatálya alá tartozik, azt jelenti, hogy az élelmiszereket felelősségteljes és biztonságos módon kezelik, készítik és fogyasztják el. Mind a 6 szabványt az 5. ábra mutatja be.
Logisztika az élelmiszer-adományozási folyamatban
Az élelmiszer-adományozási folyamat logisztikája magában foglalja az adományozott élelmiszerek adományozóktól a fogadó szervezetekhez történő szállításának tervezését, koordinálását és végrehajtását. Az adományozott élelmiszerek szállításának tervezésekor az első lépés a leghatékonyabb és leggazdaságosabb módszer kiválasztása. A tervezés során különböző tényezőket kell figyelembe venni, például az élelmiszer mennyiségét és típusát, a távolságot, a szállítási ütemtervet és a rendelkezésre álló erőforrásokat. Az élelmiszerek mennyiségét és típusát figyelembe véve kell kiválasztani a megfelelő járműveket. Például a romlandó élelmiszerekhez hűtött járművekre van szükség, míg a nem romlandó élelmiszerek normál járművekkel is szállíthatók.
A felvételi pontok, az elosztóközpontok és a végfelhasználók közötti távolság megköveteli az útvonalak optimalizálását. Ha lehetséges, fontos partnerséget kialakítani a szállítmányozókkal.
Az élelmiszerbankok és az élelmiszergyűjtésben és -újraelosztásban részt vevő érintett szervezetek (élelmiszer-forgalmazók) az élelmiszerek szállításával kapcsolatban különböző kihívásokkal szembesülhetnek a földrajzi elhelyezkedéstől és szállítási hatótávolságtól, a gazdálkodási céloktól, az időkerettől és a kereslet gyakoriságától függően. Az élelmiszerszállítás hatékonysága kulcsfontosságú tényező a nagy területeket érintő hálózattervezési kérdésekben. Az élelmiszer-elosztási döntéseket a kedvezményezettek számára eljuttatott élelmiszerek megfelelősége és minősége is befolyásolja.
Az adományok gyakran rendszertelenek és nem elégségesek az igények kielégítésére. Ezért az élelmiszerosztóknak egyensúlyt kell teremteniük a méltányosság (annak biztosítása, hogy minden rászoruló egyenlő eséllyel részesüljön az ellátásban) és a hatékonyság (minél több rászoruló kiszolgálása) között. Az élelmiszerosztók nehéz és fontos feladatai közé tartozik a hozzájuk érkező heterogén készletek felosztása is.
Az adományok gyakran rendszertelenek és nem elégségesek az igények kielégítésére. Ezért az élelmiszerosztóknak egyensúlyt kell teremteniük a méltányosság (annak biztosítása, hogy minden rászoruló egyenlő eséllyel részesüljön az ellátásban) és a hatékonyság (minél több rászoruló kiszolgálása) között. Az élelmiszerosztók nehéz és fontos feladatai közé tartozik a hozzájuk érkező heterogén készletek felosztása is.
Az adományozott élelmiszerek tárolása és tartósítása kulcsszerepet játszik az élelmiszer-adományozási tevékenységek hosszú láncolatában. Az adományozott élelmiszerek megfelelő tárolása biztosítja az élelmiszerek biztonságát és minőségét, és ezáltal az egészséges élelmiszerek hatékony eljuttatását a végfelhasználókhoz. A legfontosabb gyakorlatok közé tartozik a megfelelő hőmérséklet-szabályozás, a higiénia fenntartása, a készletek FIFO (first-in, first-out) elv szerinti rotációja és a lejárati dátumok betartása. Az olyan technikák, mint az élelmiszerek kategorizálása, címkézése és kódolása lehetővé teszik a kiválasztott készletek pontos nyomon követését.
Összefoglalva, az élelmiszer-adományozás, -gyűjtés és -elosztás szereplőinek a következő fontos lépéseket kell megtenniük:
- Biztosítani kell, hogy a raktárban megfelelő higiéniai és minőségi előírások és gyakorlatok legyenek érvényben.
- Magyarázzák el az adományozó szervezetnek a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó uniós jogszabályok által előírt összes releváns információt, az alkalmazandó nemzeti jogszabályokon felül.
- Fontolják meg a nem hűtött, hűtött és fagyasztott élelmiszerek befogadását mindaddig, amíg az élelmiszer biztonságosan tárolható, szállítható és kézbesíthető az alkalmazandó élelmiszer-higiéniai és -biztonsági előírásoknak megfelelően.
- Biztosítsanak megfelelő higiéniai és biztonsági előírásokat a szállítójárművekre, és gondoskodjanak arról, hogy azok képesek legyenek a hűtési lánc fenntartására.
Jogi Szabályozás
A megfelelő tevékenységek megkezdéséhez elengedhetetlen az élelmiszerek adományozására, gyűjtésére, szállítására, tárolására és elosztására vonatkozó nemzeti és uniós rendeletek és irányelvek alapos ismerete. Az Európai Parlament és A Tanács 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről általános jogi kötelezettségeket és követelményeket állapít meg a tagállamok élelmiszer-biztonságára vonatkozóan. Meghatározza továbbá azokat a kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy egy élelmiszer „biztonságos”-e vagy sem, előírja a nyomonkövethetőséget, és a gazdasági szereplőkre helyezi az élelmiszer-biztonsági előírások betartásának felelősségét. 2006 januárjában az EU új élelmiszer-biztonsági rendeleteket vezetett be.
A legtöbb vállalkozás számára releváns uniós és nemzeti dokumentumok az alábbi linkeken találhatóak:
EU
European Commision: Food Donation
EU Platform on Food Losses and Food Waste: Recommendations for Action in Food Waste Prevention
Szerbia
Zakon o donacijama i humanitarnoj pomoći
Zakon o porezu na dodatu vrednost
Horvátország
Pravilnik o doniranju hrane i hrane za životinje
Commission Notice providing guidance on food safety management systems for food retail activities, including food donations 2020/C 199/01 C/2020/2941
Magyarország
A guide to preventing food waste in the food industry
A guide to preventing food waste in the commercial sector
Az uniós iránymutatások elfogadása óta számos változtatás történt az uniós élelmiszer-higiéniai szabályokban, hogy könnyebbé váljon a nagyobb mennyiségű élelmiszer szállítása. A 2021/382 bizottsági rendelet például meghatározza, hogyan kell alkalmazni a fogyaszthatósági és a minőségmegőrzési időt, különösen az élelmiszerek adományozása esetén. Az uniós iránymutatások olyan élelmiszerbiztonsági kötelezettségeket határoznak meg, amelyek az élelmiszerek újraelosztásában részt vevő valamennyi vállalkozásra vonatkoznak. Az iránymutatásokkal ellentétben, amelyeknek nincs jogi erejük, a rendeletek a törvény erejével bírnak. Az élelmiszerek újraelosztására az uniós irányelveken kívül a nemzeti élelmiszerbiztonsági jogszabályok is vonatkoznak.
A szabványműveleti eljárás (SOP) olyan dokumentum, amely egyértelmű és részletes utasításokat ad egy adott feladat vagy művelet egységes és hatékony elvégzéséhez. A SOP-k fontosak az egységesség biztosítása, a félreértések elkerülése, a jogi követelményeknek való megfelelés, valamint a termelékenység és a biztonság növelése érdekében.
A megfelelő SOP-k kitérnek az élelmiszerbiztonságra, a kezelési eljárásokra, az élelmiszer-hőmérséklet szabályozására, az élelmiszerek nyomon követhetőségére és a különleges dokumentációs követelményekre. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos, a nemzeti és uniós előírásoknak megfelelően elkészített SOP-k szigorú végrehajtását higiéniai ellenőrzések, HACCP-elvek, nyomonkövethetőségi rendszerek, allergén-kezelés és megfelelő kezelési technikák biztosítják az élelmiszerekkel kapcsolatos megbetegedések megelőzése és az adományozott élelmiszerek teljes biztonságának biztosítása érdekében.
Elérhető anyagok:
Standard Operating Procedure Example (Szabványműveleti eljárás példa)
Standard Operating Procedure Template (Szabványműködési eljárás sablon)
Fogalomtár
Pékáruk – ide tartoznak a kenyerek, zsemlék, sütemények, piték, péksütemények és muffinok – általában valamilyen gabonából származó lisztből vagy darából készülnek.
Minőségmegőrzési határidő (Best before expiry date)– az a nap vagy hónap, amely előtt az élelmiszert vagy italt meg kell enni vagy meg kell inni; az a dátum, amely után az élelmiszer vagy ital elkezd veszíteni minőségéből vagy ízéből. (Cambridge dictionary)
Jótékonysági szervezet – olyan szervezet, amelynek célja, hogy pénzt, élelmet vagy segítséget adjon a rászorulóknak. Tevékenységük célja a rászorulókon segíteni, és nem a profitszerzés. (Cambridge dictionary)
Adomány – pénz vagy áru, amelyet egy személy vagy szervezet megsegítésére adnak, vagy az adományozás ténye. (Cambridge dictionary)
Lejárati idő (Expiration date) – egy eladásra szánt termék, különösen élelmiszer vagy gyógyszer csomagolásán feltüntetett dátum, amely után a terméket már nem lehet értékesíteni, és nem szabad felhasználni. (Cambridge dictionary)
HACCP –A veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok (HACCP) egy olyan rendszer, amely azonosítja, értékeli és ellenőrzi az élelmiszerbiztonságot veszélyeztető tényezőket. Ezt az élelmiszeripari vállalkozások alkalmazzák az élelmiszerek biztonságos előállításának, tárolásának és szállításának biztosítása érdekében. (EFSA definition)
Romlandó élelmiszerek – olyan élelmiszerek, amelyek könnyen megromlanak, tönkremennek vagy nem biztonságosak, ha nem tartják őket bizonyos hőmérsékleten. Ezeket az élelmiszereket megfelelően kell tárolni, és hűtőszekrényben vagy fagyasztóban kell elhelyezni. A romlandó élelmiszereket friss élelmiszereknek vagy hidegen tartandó élelmiszereknek is nevezhetjük, illetve olyan élelmiszereknek, amelyeket azonnal el kell helyezni a megfelelő helyre. A romlandó élelmiszerek közé tartoznak a húsok, a baromfi, a hal, a tejtermékek és még a főtt maradékok is. (Cambridge dictionary)
Nem romlandó élelmiszerek – kamrában vagy szobahőmérsékleten tárolhatók és nem áll fenn a közeli megromlás veszélye. A nem romlandó élelmiszereket nevezhetjük tartós élelmiszereknek, polcos élelmiszereknek vagy olyan élelmiszereknek is, amelyeket nem kell hidegen tartani. A nem romlandó élelmiszerek közé tartozik a mogyoróvaj, a rizs, a gyümölcs- és zöldségkonzervek, a kekszek és az üveges tésztaszószok. (Cambridge dictionary)
Fogyasztásra kész élelmiszer – A gyártó által főzés vagy egyéb feldolgozás nélkül közvetlen fogyasztásra szánt élelmiszer. (EFSA definition)
Kedvezményezett – olyan személy, aki kap valamit. (Cambridge dictionary)
Eltarthatósági idő – az az időtartam, ameddig egy termék, különösen élelmiszer, az üzletben tárolható, mielőtt túl öreg lenne ahhoz, hogy eladható vagy felhasználható legyen. (Cambridge dictionary)
Felesleg – a szükségesnél nagyobb mennyiség. (Cambridge dictionary)
Nyomonkövethetőség – Az élelmiszer vagy összetevő útjának nyomon követhetősége a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszán keresztül. (EFSA definition).
Felhasználási idő – az élelmiszer, gyógyszer stb. tartályára nyomtatott dátum, amely azt jelzi, hogy az adott dátum után már nem biztonságos a felhasználás. (Cambridge dictionary)
Önkéntes – olyan személy, aki önkéntesen, kényszer vagy fizetés nélkül tesz valamit, különösen másoknak segít. (Cambridge dictionary)
Hivatkozások
- EU Platform on Food Losses and Food Waste (2019). Recommendations for Action
- European Commission (2018). EU guidelines on food donation (2017/C 361/01), Official Journal of the European Union
- European Commission. (2019). Study on food donation and food waste prevention in the EU. https://ec.europa.eu/food/sites/food/files/safety/docs/fw_eu-actions_study_food_donation_2019_en.pdf
- European Commission. (2020). COMMISSION NOTICE providing guidance on food safety management systems for food retail activities, including food donations (2020/C 199/01). Official Journal of the European Union, 57.
- European Commission. (2020, June 12). 2020/C 199/01 – Commission Notice providing guidance on food safety management systems for food retail activities, including food donations. Official Journal of the European Union, 63. Retrieved from https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=OJ:C:2020:199:FULL&from=EN
- European Commission. (2022, September 16). Commission Notice on the implementation of food safety management systems covering Good Hygiene Practices and procedures based on the HACCP principles, including the facilitation/flexibility of the implementation in certain food businesses 2022/C 355/01. Official Journal of the European Union, 65. Retrieved 8 11 2023 from https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=OJ%3AC%3A2022%3A355%3AFULL
- European Committee for Standardization. (2020). EN 12875:2020 – Foodstuffs – Determination of nitrite content. https://www.en-standard.eu/csn-en-12875-foodstuffs-determination-of-nitrite-content/
- Food and Agriculture Organization of the United Nations. (2018). Food loss and waste reduction: A guide for foodservice establishments. http://www.fao.org/3/i8294en/I8294EN.pdf
- Food and Drug Administration. (2020). Food Safety Modernization Act (FSMA). https://www.fda.gov/food/food-safety-modernization-act-fsma
- Food Banks BC . (2018). Perishable Food Recovery: A Step-by-Step Guide. Retrieved from kamloopsfoodbank: https://www.kamloopsfoodbank.org/wp-content/themes/food-bank/pdf/food-recovery-manual.pdf
- Food Waste Reduction Alliance. (2016). Best practices and emerging solutions toolkit: A guide to reducing food waste through donation. https://fpra.ca/wp-content/uploads/2019/08/FWRA-Toolkit.pdf
- FoodDrinkEurope, EuroCommerce, FEBA . (2016). Every Meal Matters: Food Donation Guidelines. Retrieved August 11, 2023, from https://www.fooddrinkeurope.eu/wp-content/uploads/2021/09/6194-FoodDrink-Europe-Every_Meal_Matters-1.pdf
- FoodDrinkEurope. (2017). Guidance on food donation and food waste prevention in the food and drink industry.https://www.fooddrinkeurope.eu/uploads/publications_documents/Food_Donation_Study.pdf
- Garcia-Garcia, G., Woolley, E., Rahimifard, S., Colwill, J., White, R., & Needham, L. (2017). A methodology for sustainable management of food waste. Waste and Biomass Valorization, 8(6), 2209-2227. https://29september.eurofoodbank.org/wp-content/uploads/2020/09/Infographics_EN.pdf in Food Waste Prevention https://food.ec.europa.eu/system/files/2021-05/fs_eu-actions_action_platform_key-rcmnd_en.pdf
- International Organization for Standardization. (2020). ISO 22000:2018 – Food safety management systems – Requirements for any organization in the food chain. https://www.iso.org/standard/65464.html
- International Organization for Standardization. (2020). ISO 9001:2015 – Quality management systems – Requirements. https://www.iso.org/standard/62085.html
- Ministry of agriculture of Croatia – https://poljoprivreda.gov.hr/istaknute-teme/hrana-111/sprjecavanje-nastanka-otpada-od-hrane/222
- National Restaurant Association. (2021). ServSafe: Food safety training and certification. https://www.servsafe.com/
- Nitzsche, P., Simba, A., & Gourmelon, G. (2020). Analyzing the drivers of food waste generation in the hospitality sector: A case study of hotel restaurants. Sustainability, 12(9), 3586. doi:10.3390/su12093586
- Ockerman, H. W., & Basu, L. (2017). Encyclopedia of meat sciences (2nd ed.). Academic Press.
- Oragui, D. (2023, August 6). How to Create an Effective Standard Operating Procedure (SOP). Retrieved from Helpjuice: https://helpjuice.com/blog/standard-operating-procedure
- World Resources Institute. (2019). The business case for reducing food loss and waste: Catering and restaurants. https://www.wri.org/research/business-case-reducing-food-loss-and-waste-catering-and-restaurants