Training SM & Horeca - Hungarian

Modul 4b: HoReCa – ELMÉLETTŐL A GYAKORLATIG A HoReCa-ágazatnak szóló képzés a ReS-Food projekt része, amely az élelmiszer-pazarlás csökkentésére és a felesleges élelmiszerkészletek kezelésére fókuszál. Az “Elmélettől a gyakorlatig” képzési modul második része, amely a szupermarketeknek szóló ReS-Food tanfolyam folytatása. A modul célja, hogy a HoReCa vállalkozások számára gyakorlati stratégiákat nyújtson az élelmiszer-pazarlás minimalizálására a tárolás és a termékelhelyezés során. Jelentős mennyiségű élelmiszerhulladék keletkezik a HoReCa (szállodák, éttermek, vendéglátás) ágazatban, ahol szervezeti fejlesztésekre van szükség az élelmiszerhulladék és a költségek csökkentése érdekében. E fejezet tartalmazza a vendéglátó- és büfé jellegű műveletek terveit, az élelmiszerpazarlás megelőzésének módszereit a tárolás során, az élelmiszerbiztonsági irányelveket és tippeket a felesleges élelmiszerek keresztirányú felhasználására, valamint a szállítás szabályait. Tanulási Célok A tanulási cél: vendéglátás tervezése, az étlapok, az adagszabályozás és a büfé jellegű műveletek megismerése, az élelmiszer-pazarlás megelőzése, a készletgazdálkodási és élelmiszer-tárolási technikák és gyakorlatok alkalmazása a HoReCa szektorban. Szeretnénk továbbá pontos ismereteket nyújtani az élelmiszerbiztonságról, a maradékok újrahasznosításáról és újrafelhasználásáról, az adományozásról és a szállításról. Hogyan tervezzük meg a catering szolgáltatásokat? Az alacsony élelmiszerpazarlással járó vendéglátóipari és büfé jellegű műveletek tervezése számos tényező gondos mérlegelését igényli, beleértve a menüválasztást, az adagok ellenőrzését, a készletgazdálkodást és a maradékok kezelésére vonatkozó stratégiákat. Az átfogó terv elkészítéséhez a következő lépéseket kell tennünk: Étlap megtervezése Olyan menüt kell terveznünk, amely szezonális, helyben beszerzett alapanyagokat tartalmaz a hulladék minimalizálása és a fenntarthatóság támogatása érdekében. Igazi kihívást jelent különböző ételek összeállítása a változatos étkezési preferenciák és korlátozások figyelembevételével, ugyanakkor elkerülve a túlzásba vitt előkészületeket. A túlkínálat minimalizálása érdekében olyan sokoldalúan felhasználható alapanyagokat kell alkalmazni, amelyek egynél több ételben is felhasználhatóak. Adagok szabályozása A vendégek számának pontos becslésével gondosan ellenőrizzük az adagokat, hogy elkerüljük a hozzávalók túlrendelését. Vezessünk be adagszabályozó intézkedéseket, például kisebb tányérok használatát a szerényebb fogyasztás ösztönzése érdekében. A frissesség biztosítása és a maradékok minimalizálása érdekében gazdaságos megoldás lehet a kis tételekben történő ételkészítés, a maradékok és a levágott részek felhasználása más receptekben, illetve alapanyagokként alaplében, levesekben vagy mártásokban. A hatékony főzési technikák. amelyek maximalizálják a nyereséget és minimalizálják a levágott részek pazarlását, szintén okos megoldást jelentenek. Egyértelmű jelzések és címkézés A büfés étkeztetés esetén fontos az egyértelmű feliratok és címkék elhelyezése, hogy a vendégek tájékozottan tudjanak választani, és elkerüljék a felesleges adagokat. Adományozás Adományozzuk a felesleges élelmiszereket helyi jótékonysági szervezeteknek vagy menhelyeknek, hogy minimalizáljuk a pazarlást és támogassuk a közösségi kezdeményezéseket. Vegyük fel a kapcsolatot jótékonysági szervezetekkel; nagyon szívesen fogadják majd az adományokat, és szétosztják azokat a rászorulók között. A vendégek és a személyzet visszajelzése A folyamatos fejlődés a vendégek és a munkatársak visszajelzéseinek kikérésével érhető el. Azonosítsuk a fejlesztendő területeket és finomítsuk az étkeztetési folyamatokat. Az élelmiszer-tartósítási technikák fejlesztéseiről, az élelmiszer-hulladékra vonatkozó adatok elemzéséről és a fenntartható gyakorlatokról szóló információk optimalizálhatják a hatékonyságot és csökkenthetik a környezeti hatásokat. Ezeknek a stratégiáknak a megvalósításával és a fenntarthatóságra való összpontosítással minimális élelmiszerpazarlással tervezhetjük meg catering szolgáltatásainkat, miközben vendégeinek kivételes étkezési élményt nyújtunk. Hogyan lehet megelőzni az élelmiszerpazarlást az élelmiszer tárolása során? Az élelmiszer-tárolás során keletkező élelmiszerpazarlás megelőzése alapvető fontosságú mind a költségek csökkentése, mind a fenntarthatóság előmozdítása szempontjából. Rendezzük el az élelmiszereket a tárolóhelyeken a szavatossági idő és a lejárati idő szerint. A korábbi lejárati idővel rendelkező tételeket helyezzük előre, hogy biztosítsuk, hogy azokat használjuk fel először. A tiszta, száraz, jól szellőző tárolóhelyek optimális feltételeket biztosítanak az élelmiszerek tartósításához és a romlás megelőzéséhez. A hűtőszekrények, fagyasztók és száraz tárolóhelyek megfelelő hőmérsékleti beállításait szükséges fenntartani; az élelmiszerbiztonsági irányelveket pedig be kell tartan. Így biztosítható, hogy a romlandó termékeket a megfelelő hőmérsékleten tároljuk a romlás megelőzése érdekében. A hőmérsékleti értékek rendszeres nyomon követése és rögzítése elengedhetetlen a következetesség fenntartásához és az élelmiszerek minőségét veszélyeztető ingadozások felismeréséhez.  Hasznosak lehetnek a nedvességelnyelő anyagok vagy nedvszívó anyagok a tárolóhelyiségekben. A megfelelő csomagolás, a légmentesen záródó tárolók, vákuumzáras zacskók vagy élelmiszer-tárolóedények megvédik az élelmiszereket a levegőtől, a nedvességtől és a kártevőktől. Válasszon a tárolt élelmiszer típusának megfelelő csomagolóanyagokat, például fagyasztott termékekhez fagyasztózacskókat, száraz árukhoz pedig üvegeket. A tárolt élelmiszerek körüli megfelelő légáramlás fontos a páralecsapódás, valamint a penész és a baktériumok elszaporodásának megelőzése érdekében. A túlzsúfolt tárolóhelyek korlátozhatják a légáramlást, és egyenlőtlen hőmérséklet-eloszláshoz vezethetnek. Címkézzünk fel minden élelmiszert egyértelműen névvel, a tárolás dátumával és szavatossági idővel/tartósítási idővel. A felhasználás nyomon követése és a túlkínálat megelőzése érdekében ajánlott részletes leltárt vezetni az összetevőkről. Használjuk a FIFO (first-in, first-out) megközelítést, hogy a régebbi tételeket előbb használjuk fel, mint az újabbakat. Ez csökkenti a romlás és a hulladék kockázatát, rotálja a romlandó termékeket és minimalizálja a romlást. Rendszeresen vizsgáljuk felül a készletszinteket, és ennek megfelelően igazítsa ki a rendeléseket a túlkínálat elkerülése érdekében. Távolítsuk el a lejárt vagy romlott termékeket. A személyzet tagjait ki kell képezni a megfelelő élelmiszer-tárolási gyakorlatra, beleértve a hőmérséklet-szabályozást, a címkézést és a rotációs technikákat. Az alkalmazottaknak tisztában kell lenniük az élelmiszerpazarlás minimalizálásának fontosságával, valamint az élelmiszerek minőségének és biztonságának fenntartásában betöltött szerepükkel. E stratégiák végrehajtásával a vállalkozások hatékonyan megelőzhetik az élelmiszerpazarlást a tárolás során, ami költségmegtakarítást, nagyobb hatékonyságot és fenntarthatóbb működést eredményez. Élelmiszer biztonsági útmutató Az élelmiszerbiztonság garantálása a szálloda-, étterem- és vendéglátóiparban elsődleges fontosságú, hiszen megvédi az ügyfeleket az élelmiszerekkel kapcsolatos megbetegedésektől és megőrzi a vállalat kedvező hírnevét. A következőkben a HoReCa iparágra szabott, átfogó élelmiszerbiztonsági irányelveket olvashat: Munkatársak képzése: Átfogó élelmiszerbiztonsági képzés nyújtása minden alkalmazott számára, amely kiterjed olyan témákra, mint a személyes higiénia, a keresztszennyeződés megelőzése, a hőmérséklet-szabályozás, a tisztítási és fertőtlenítési eljárások és a szállítás. Rendszeresen tájékoztassuk a munkatársakat az élelmiszerbiztonsági előírásokról és a legjobb gyakorlatokról a követelmények betartása és a magas színvonal fenntartása érdekében. Személyi higiénia: Hangsúlyozzuk a megfelelő kézmosási technikák fontosságát, beleértve a szappannal és meleg vízzel történő, legalább 20 másodperces kézmosást az élelmiszerek kezelése előtt és után, valamint az arc vagy a haj érintése után. Követeljük meg a személyzet részéről, hogy tiszta egyenruhát vagy kötényt és hajgumit viseljenek az élelmiszerek szennyeződésének megelőzése érdekében. Élelmiszerek tárolása: Tároljuk a romlandó élelmiszereket, például a húst, a baromfit, a tenger gyümölcseit és a tejtermékeket megfelelő hőmérsékleten a hűtőszekrényben vagy a fagyasztóban, hogy megakadályozzuk a baktériumok elszaporodását. A keresztszennyeződés megelőzése érdekében használjunk külön tárolóhelyeket a nyers és a fogyasztásra kész élelmiszerek számára. Rendszeresen ellenőrizzük az élelmiszertároló helyiségeket a megfelelő hőmérséklet-szabályozás

MODUL 4a: SZUPERMARKETEK – ELMÉLETTŐL A GYAKORLATIG A lejárati időhöz közeli termékek kezelése A szupermarketeknek szóló képzési tartalom a ReS-Food projekt része, amely az élelmiszerhulladék csökkentésére és a felesleges élelmiszer-készletek kezelésére összpontosít.”Az elmélettől a gyakorlatig” című képzési modul célja, hogy a szupermarketek és a HoReCa vállalkozások gyakorlati stratégiák révén csökkentsék az élelmiszerhulladék mennyiségét a tárolás és a kihelyezés során. A tartalom különböző szempontokat ölel fel, beleértve az élelmiszerbiztonsági irányelveket, az üzleten belüli termékmenedzsmentet, a dinamikus árképzési modelleket, a kereslettervezést és a fejlett elosztási technológiákat. Az átfogó cél a hatékony termékmenedzsment, a hulladékcsökkentési stratégiák és a fenntartható gyakorlatok jobb megértése a kiskereskedelmi ágazatban. Tanulási Célok A cél, hogy megtanuljunk dinamikus árképzési modelleket, megfelelő promóciókat és személyre szabott terméktippeket alkalmazni a lejárati időhöz közeli termékek hatékony kezelése érdekében, figyelembe véve az élelmiszerpazarlás megelőzését a tárolás és az eladásra való kihelyezés során. Cél, hogy bővítsük a kereslettervezéssel kapcsolatos ismereteinket, és fejlett elosztási technológiákat alkalmazzunk az élelmiszerpazarlás megelőzése érdekében a tárolás során. Ezen túl, hogy megtanuljuk megtervezni az üzleten belüli termékmenedzsmentet és kihelyezést az élelmiszerpazarlás minimalizálása érdekében, beleértve az olyan stratégiákat, mint a kisebb méretű termékelhelyezések és a jobb légkeringés. A lejárati időhöz közeli termékek kezelése Számos bevált stratégiát lehet alkalmazni az élelmiszerpazarlás minimalizálására, valamint a lejárati időhöz közeli termékek hatékony népszerűsítésére és értékesítésére. Ha több ilyen terméket értékesítünk, csökkentjük az élelmiszerhulladék mennyiségét és maximalizáljuk a termékek értékét. A szavatossági időhöz közeli élelmiszerek népszerűsítésének és értékesítésének legértékesebb módszerei közé tartozik a dinamikus árképzési modellek alkalmazása, a megfelelő promóciók létrehozása és a személyre szabott terméktippek nyújtása. Ezen túlmenően a termékelhelyezés és a termékmenedzsment javítása, a fejlett forgalmazási technológiák bevezetése és az élelmiszerbiztonsági irányelvek betartása is lényeges elemei ennek a stratégiának. E gyakorlatok célja az értékesítés optimalizálása, a pazarlás csökkentése és a lejárati időhöz közeledő termékek hatékony felhasználásának biztosítása. Dinamikus árképzési modellek Dinamikus árképzési modellek bevezetése azt jelenti, hogy a lejárathoz közeli termékek árát kiigazítjuk a lejárati dátum, a kereslet és a piaci feltételek alapján. Ez ösztönözheti az értékesítést, és csökkentheti a termékek pazarlásának valószínűségét. A lejárati időhöz közeli termékek kezelésében a dinamikus árképzési modellek példája lehet a romlandó termékek árának a hátralévő eltarthatósági idő és a kereslet alapján történő kiigazítása. Egy szupermarket például dinamikus árképzési stratégiát alkalmazhat a lejárati időhöz közeledő termékek esetében, ahol az árak fokozatosan csökkennek a lejárati idő közeledtével. Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy a vásárlókat arra ösztönözze, hogy még a lejárat előtt vásárolják meg ezeket a termékeket, ezáltal csökkentve az élelmiszerpazarlás valószínűségét. Emellett a dinamikus árképzési modellek olyan külső tényezőket is figyelembe vehetnek, mint a piaci feltételek, a szezonális kereslet és a készletszintek az árképzés optimalizálása és a pazarlás minimalizálása érdekében. Megfelelő promóciók Hozzunk létre célzott promóciókat a lejárathoz közeli cikkekre. Ez magában foglalhat különleges ajánlatokat, csomagajánlatokat vagy kifejezetten a lejárathoz közeli termékekre szabott kedvezményeket. Az akciókat jól láthatóan kell megjeleníteni, hogy felhívják a vásárlók figyelmét. Stratégiák a lejárathoz közeledő cikkekre:   “Egyet fizet, kettőt vihet” ajánlatok a nagybevásárlás ösztönzésére. Kedvezményes csomagajánlatok a több termék gyors mozgatása érdekében. Időben limitált különleges ajánlatok a sürgősség érzésének megteremtése érdekében. Olyan promóciós anyagok, amelyek kiemelik a táplálkozási előnyöket vagy egyedi tulajdonságokat, hogy vonzóbbá tegyék a termékeket. Személyre szabott termék tippek Kínáljunk személyre szabott terméktippeket az ügyfeleknek, például recept- és tárolási javaslatokat, valamint felhasználási ötleteket. Ez növeli a közeli lejáratú termékek értékét és vonzóbbá teszi őket a vásárlók számára. Ha például egy szupermarketben többlet van érett banánból, amely hamarosan lejár, akkor recepttippeket adhatunk banánkenyér vagy turmixok készítéséhez. Ezen túlmenően a tárolási ajánlások, például a vásárlóknak nyújtott tanácsadás, hogy hogyan lehet meghosszabbítani a banánok eltarthatósági idejét fagyasztással, növeli a termékek értékét és vonzerejét a vásárlók számára. Továbbá, ha felhasználási ötleteket kínálunk, például kreatív módokat a lejárathoz közeli termékek ételekbe vagy rágcsálnivalókba való beépítésére, növelhetjük ezeknek a termékeknek az észlelt értékét, és vásárlásra ösztönözhetjük a vásárlókat. Ezek a személyre szabott terméktippek hozzájárulnak az élelmiszer-pazarlás csökkentéséhez, és pozitív és hasznos vásárlási élményt nyújtanak a vásárlóknak. Fagyasszuk le a feldarabolt banánokat, majd készítsünk belőle smoothie-t. Készítsünk belőle fagylaltot. Banános-tejes jégkockák készítése Banános tej készítése Banános bögresüti készítése https://youtube.com/shorts/-aJoRvFAwWc?feature=shared Képzés és kommunikáció Képezzük ki a munkatársakat arra, hogy hatékonyan kommunikálják az ügyfeleknek a lejárathoz közeli termékek értékét és előnyeit. A munkatársaknak jól kell ismerniük a termékeket, és fel kell készülniük arra, hogy a vásárlóknak a lejárati időhöz közeli termékek megvásárlásával kapcsolatos aggályait kezelni tudják. Koncentráljunk a vásárlói elkötelezettség fokozására. Leltározás és kiigazítás Fontos, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjük a lejárati időhöz közeledő termékek értékesítését és állapotát. A romlandó termékek értékesítési teljesítményének és állapotának aktív nyomon követésével a szupermarketek betekintést nyerhetnek az egyes termékek iránti keresletbe, azok eltarthatósági idejébe és a vásárlói preferenciákba. Ez az adatvezérelt megközelítés lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy az árképzést és a promóciókat a valós idejű információkhoz igazítsák, biztosítva, hogy a termékeket hatékonyan értékesítsék és eladják, mielőtt lejárati idejüket elérnék. A kiigazítási szempont magában foglalja a valós idejű adatok és a vásárlói visszajelzések felhasználását az árképzéssel és promóciókkal kapcsolatos megalapozott döntések meghozatalához. Például, ha bizonyos termékek nem a várt módon fogynak, akkor az árképzés vagy a promóciós stratégiák kiigazításával fel lehet kelteni a vásárlók érdeklődését és megkönnyíteni az értékesítést. A leltárszoftverek nyomon követhetik és kezelhetik az árucikkeket az élelmiszerüzletekben olyan technológiák segítségével, mint a vonalkódok, az RFID, az elektronikus polccímkék, a szkennerek és a POS-rendszerek. További tájékozódáshoz ajánljuk: 5 Best Grocery Store Inventory App and POS Solutions 10+ Best Grocery Inventory Management Software for Groceries Stores & Supermarkets Az élelmiszerpazarlás megelőzése az élelmiszer tárolása során Ebben a fejezetben a szupermarketek működésének egyik kulcsfontosságú aspektusával, az élelmiszer-pazarlás megelőzésével foglalkozunk az élelmiszerek tárolása során. A szupermarket csapatának szerves részeként a hatékony élelmiszer-tárolási gyakorlatok megértése és végrehajtása alapvető fontosságú a pazarlás csökkentése és a nyereségesség maximalizálása szempontjából. Ha követjük az ebben a fejezetben ismertetett iránymutatásokat és stratégiákat, akkor olyan tudással leszünk felvértezve, amellyel jelentős szerepet játszhatunk az élelmiszer-pazarlás minimalizálásában, ugyanakkor fokozzuk a műveletek általános hatékonyságát. Kereslet Tervezés A romlandó termékek készletének hatékony kezelése érdekében felhasználhatjuk az adatelemzést és a piaci ismereteket a kereslet pontos előrejelzéséhez. Ez a megközelítés lehetővé teszi a keresletvezérelt készletgazdálkodás megvalósítását, biztosítva, hogy a készletszintek szorosan igazodjanak a várt vevői igényekhez. Emellett együttműködhetünk a beszállítókkal

MODUL 3: MEGÚJULÓ ÉLELMISZER-ELLÁTÁS Az élelmiszer-ellátási rendszer: Bevezetés a globális élelmiszerrendszerekbe Az élelmiszerrendszerek fogalma sokkal többet takar, mint az élelmiszertermelés és -fogyasztás. Összefüggő tevékenységek komplex hálóját foglalja magában, amelyek a növénytermesztéstől az élelmiszerhulladék megsemmisítéséig terjednek. Az élelmezési rendszer lényege, hogy magában foglalja az élelmiszertermékek előállításában, összegyűjtésében, feldolgozásában, elosztásában, fogyasztásában és megsemmisítésében részt vevő valamennyi szereplőt és folyamatot. Képzeljünk el egy hatalmas hálózatot, ahol a gazdálkodók, a feldolgozók, a forgalmazók, a kiskereskedők és a fogyasztók különböző értéknövelő tevékenységeken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a tevékenységek gazdasági, társadalmi és környezeti kontextusban zajlanak, a társadalom szélesebb dinamikáját alakítják és formálják. Globális léptékben az élelmiszer-ellátási rendszer az élelmiszertermeléssel, -elosztással és -fogyasztással kapcsolatos tevékenységek összességét foglalja magában, amelyek nemzetek és kontinensek között zajlanak. Nem korlátozzák a földrajzi határok, hanem inkább átlépi azokat, mivel az élelmiszerekkel világszerte kereskednek és szállítják őket. Ez a globális rendszer dinamikus és sokrétű, folyamatosan fejlődik a technológia, a piacok, a jogszabályok és a fogyasztói preferenciák változásaira reagálva. Ez olyan tényezők összetett összjátékát jelenti, mint a mezőgazdasági gyakorlatok, a kereskedelmi megállapodások, az éghajlati minták, a geopolitikai dinamika és a kulturális hagyományok. Az élelmiszerrendszerek története a civilizáció hajnaláig nyúlik vissza, amikor az emberek a vadászó-gyűjtögető életmódról áttértek a letelepedett mezőgazdasági társadalmakra. Ez az átmenet mélyreható változást jelentett az élelmiszertermelés és -fogyasztás módjában, és megalapozta a művészet, a vallás és a kormányzás fejlődését. Az évezredek során az élelmezési rendszerek jelentős átalakuláson mentek keresztül, amelyet a technológiai fejlődés, a társadalmi-gazdasági struktúrák változása és a táplálkozási szokások változása vezetett. A gépesített mezőgazdaság megjelenésétől az ipari élelmiszer-feldolgozás felfutásáig minden korszak új kihívásokat és lehetőségeket hozott. A rendszerszintű megközelítés azt jelenti, hogy az élelmiszer-ellátási rendszer egészét kell vizsgálni, ahelyett, hogy kizárólag az egyes összetevőkre összpontosítanánk. Ez magában foglalja a rendszerben létező kapcsolatok és visszacsatolási hurkok bonyolult hálójának elemzését, felismerve a különböző szereplők, folyamatok és környezeti tényezők összekapcsolódását. Ez a megközelítés elismeri, hogy az élelmiszerrendszerek komplex adaptív rendszerek, amelyeket nem lineáris kölcsönhatások és újonnan kialakuló tulajdonságok jellemeznek. Hangsúlyozza a rendszer mögöttes dinamikájának és mozgatórugóinak, valamint a nem szándékos következményekben és visszacsatolásokban rejlő lehetőségek megértésének fontosságát. Az élelmiszer útja a termeléstől a szupermarketig & Ho.Re.Ca szektorig: A globális élelmiszer-ellátási lánc bonyolult hálójában minden egyes termék lenyűgöző utat tesz meg, mielőtt az asztalunkra kerül. A termőföldektől, ahol a növényeket termesztik, a szupermarketek nyüzsgő folyosóin át az éttermek zsúfolt konyháiig a folyamat minden egyes lépése (1. ábra) döntő szerepet játszik abban, hogy friss, jó minőségű élelmiszerekhez jussunk. Α. Termelési szakasz: Az élelmiszer-ellátási lánc középpontjában a termelési szakasz áll, ahol a gazdák termesztik és ápolják a különféle növényeket és állatokat. Ez a szakasz számtalan tevékenységet foglal magában, a talaj előkészítésétől és az ültetéstől az öntözésig, a növényvédelemig és a betakarításig. Az olyan tényezők, mint a talajminőség, az éghajlat és a domborzat befolyásolják a mezőgazdasági gyakorlatot, alakítják a termesztett növények típusait és az alkalmazott módszereket. Β. Betakarítás és válogatás: Amint a növények elérik az érettséget, betakarítási folyamatnak vetik alá őket, ahol gondosan leszedik, összegyűjtik vagy betakarítják őket a földekről. Ez a szakasz precizitást és a részletekre való odafigyelést igényel az optimális hozam és minőség biztosítása érdekében. A betakarítást követően a terményeket különböző kritériumok, például a méret, a szín, az érettség és a megjelenés alapján válogatják és osztályozzák. Ez biztosítja, hogy csak a legjobb minőségű termékek kerüljenek a piacra, amelyek megfelelnek a szupermarketek és a Ho.Re.Ca szektorok szigorú előírásainak. C. Tisztítás és csomagolás: A válogatás után a termékeket alapos tisztításnak vetik alá, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket, törmeléket és káros anyagokat. Ez a lépés alapvető fontosságú az élelmiszerbiztonság és a higiénia szempontjából, mivel segít csökkenteni az élelmiszer eredetű megbetegedések és a szennyeződések kockázatát. A tisztítás után a termékeket gondosan csomagolják, hogy a szállítás és a tárolás során védve legyenek. A csomagolás nemcsak a tartósítás eszköze, hanem marketingeszköz is, amely növeli a termékek vizuális vonzerejét és eltarthatóságát. D. Hűtés, tárolás és szállítás: A frissesség és a minőség megőrzése érdekében a termékeket a piacra szállítás előtt hőmérséklet-szabályozott létesítményekben hűtik és tárolják. Ez a lépés segít meghosszabbítani a romlandó áruk eltarthatósági idejét, csökkenti az élelmiszer-pazarlást, és biztosítja, hogy a fogyasztók friss, kiváló minőségű termékeket kapjanak. A szállítás kritikus szerepet játszik az élelmiszer-ellátási láncban: hűtőkamionok és konténerek segítik az áruk mozgását a gazdaságokból a szupermarketekbe és a Ho.Re.Ca létesítményekbe. E. Kiszállítás, polcra kerülés és vásárlás: A szupermarketekbe és a Ho.Re.Ca létesítményekbe érkezéskor a termékeket kirakodják, ellenőrzik, és elhelyezik azokat. Ez a szakasz magában foglalja a gondos kezelést és termékelhelyezést a fogyasztók megnyerése és az értékesítés elősegítése érdekében. A frissesség megőrzése és az eltarthatósági idő meghosszabbítása érdekében a felesleges termékeket hűtött egységekben vagy a ház mögötti területeken tárolják. A fogyasztóknak lehetőségük van a friss gyümölcsök, zöldségek és egyéb termékek széles választékából választani, ami az élelmiszerellátás csúcspontját jelenti. Hatékony módszerek az élelmiszer-pazarlás kezelésére a szupermarketekben és a Ho.Re.Ca szektorokban Az élelmiszerpazarlás kérdése egyre inkább a figyelem középpontjába került, mivel a szupermarketek és a vendéglátóipar – beleértve a szállodákat, éttermeket és kávézókat (Ho.Re.Ca) – egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve, hogy foglalkozzanak ezzel a problémával. Felismerve a helyzet sürgősségét, az iparágak érdekelt felei innovatív stratégiákat dolgoznak ki a hulladéktermelés minimalizálására és a fenntarthatóság előmozdítására az élelmiszerellátási lánc egészében. A munkatársak bevonásától és az ellátási lánc irányításának optimalizálásától kezdve a fogyasztói magatartás befolyásolásán át a digitális technológiák kihasználásáig, a sokoldalú megközelítés elengedhetetlen az érdemi változás eléréséhez. Íme néhány hatékony módszer az élelmiszerpazarlás kezelésére a szupermarketekben és a Ho.Re.Ca szektorokban, a fenntarthatóbb jövő megteremtését célzó stratégiák és megoldások sokszínűségének feltárásával. Vezetői és munkavállalói elkötelezettség: A vezető pozíciókban lévők és az alkalmazottak bevonása a hulladékcsökkentési kezdeményezésekbe kiemelkedő fontosságú a fenntarthatóság kultúrájának meghonosítása érdekében a szupermarketekben és a Ho.Re.Ca létesítményekben. Többről van szó, mint az irányelvek kiadásáról, sokkal inkább arról, hogy a munkatársak között megteremtsük a közös felelősség és a felelősségvállalás érzését. A hulladékcsökkentés jelentőségét hangsúlyozó erőteljes képzési programok, valamint az olyan ösztönzők, mint a teljesítménybónuszok vagy elismerési programok motiválják a munkavállalókat, hogy aktívan részt vegyenek a hulladékcsökkentésre irányuló erőfeszítésekben. A fenntarthatóság iránti kollektív elkötelezettség előmozdításával a szervezetek teljes mértékben kiaknázhatják munkatársaik potenciálját az érdemi változás ösztönzésében.  Ellátási lánc menedzsment (SCM): A hatékony SCM-stratégiák kulcsfontosságúak a hulladék minimalizálásában a teljes ellátási láncban. Ez magában foglalja a beszerzési gyakorlatok

MODUL 2: ÉTELPAZARLÁS MEGELŐZÉSE Az élelmiszer-veszteség mennyisége az EU-ban Élelmiszer-veszteségnek minősül a hulladékként megsemmisített élelmiszer (az általános élelmiszerjogban meghatározott élelmiszer). Fontos kiemelni, hogy az “élelmiszer” fogalma az élelmiszer egészére vonatkozik, a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén, a gazdaságtól a fogyasztóig (a termeléstől a fogyasztásig). Az ehető részeken kívül az élelmiszer magában foglalja az ehetetlen részeket is, amelyeket az élelmiszer eredeti előállításakor nem választottak el az ehető részektől, például az emberi fogyasztásra szánt húshoz kapcsolódó állati csontokat. Ezért az élelmiszerhulladék különböző tételekből állhat, amelyek magukban foglalják az élelmiszer lenyelésre szánt és a nem lenyelésre szánt részeit. Az élelmiszer-veszteség magában foglalja: Egész élelmiszerek vagy élelmiszerrészek, amelyeket az emberek meg tudnának enni, de kidobják őket. (pl. egy tejüzemben kiömlött nyers tej; eladatlan zöldségfelesleg egy szupermarketben; otthon elkészített és el nem fogyasztott felesleges ételek; vagy éttermi étkezés után kidobott ételmaradékok.) Az élelmiszerekkel kapcsolatos olyan elemek – halcsontok, tojáshéj vagy gyümölcshéj -, amelyeket nem fogyasztásra szántak. Az “ehetetlen részek” meghatározása és kezelése földrajzi/etnikai/fogyasztói csoportoktól függően változik. (pl. egyesek meghámozzák az almát, míg mások az egész gyümölcsöt megeszik, beleértve a magházat és a magokat is. Egyes helyeken a csirke lábát élelmiszernek tekintik, máshol pedig a csirke lábát kidobják). Az ehetetlen részek keletkezése csökkenthető, például a zöldségek túlzott hámozásának elkerülése révén, de nem kerülhető el teljesen. Az, hogy milyen módon kezeljük és hasznosítjuk újra az ilyen élelmiszerhulladékot, viszont javítható. Az uniós jogszabályok szerint élelmiszerként nem számolhatók el azok az anyagok, amelyek elvesznek, mielőtt élelmiszerré válnának, például az elsődleges termelésben a betakarítás előtti szakaszban vagy a haszonállatok tartása során bekövetkező veszteségek miatt (pl. betakarítás előtti veszteségek), vagy olyan élelmiszerek, amelyek szennyeződés, állatbetegségek stb. miatt nem kerülhettek az élelmiszerpiacra. Uniós szinten a 2021-ben regisztrált élelmiszerhulladék teljes mennyisége meghaladta az 58 millió tonna friss tömeget. Ezen belül a háztartási élelmiszerhulladék több mint 31 millió tonna friss tömeget tett ki, ami a teljes mennyiség 54%-a.  A második legnagyobb részt a feldolgozó és gyártó ágazat adta, amely az összes hulladék 21%-át tette ki, és a mért élelmiszerhulladék mennyisége meghaladta a 12 millió tonna friss tömeget. Az élelmiszer-veszteség fennmaradó része különböző ágazatok között oszlott meg: elsődleges termelés (5 millió tonna, ami az összes hulladék 9%-át teszi ki), éttermek és élelmiszer-szolgáltatás (több mint 5 millió tonna, ami szintén az összes hulladék 9%-a), valamint kiskereskedelmi és egyéb élelmiszer-forgalmazó ágazatok (valamivel több, mint 4 millió tonna, ami az összes hulladék 7%-át teszi ki). Ezeket a statisztikákat az 1. ábra mutatja be. Az egyes élelmiszercsoportokat közelebbről megvizsgálva a számítások szerint a gyümölcsök (27%) és a zöldségek (20%) azok az élelmiszercsoportok, amelyekből (abszolút értékben) a legtöbb élelmiszerhulladék keletkezik. Ezeket követi a gabona (13%), a burgonya (10%), a hús (10%), a tejtermékek (9%), a hal és tojás (5%), valamint az olajnövények és a cukorrépa (egyenként 3%) (2. ábra). Az élelmiszer-ellátási lánc elején rendelkezésre álló élelmiszer és a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén keletkező élelmiszerhulladék közötti kapcsolat azonban eltér az élelmiszhulladék teljes mennyiségének arányától. Élelmiszercsoportonként megadva az EU-ban: Hús 10%, hal 25%, tejtermékek 3%, tojás 20%, gabona 8%, gyümölcs 23%, zöldség 19%, burgonya 16%, cukorrépa és egyéb ipari növények (5%). Az élelmiszerhulladék jelentősen hozzájárul a környezetszennyezéshez. Világviszonylatban az élelmiszer-veszteség és -hulladék az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátás 8 százalékát teszi ki (évi 4,4 gigatonna CO2e), ami lehetőséget kínál a jelentős csökkentésre. Amikor az élelmiszer kidobásra kerül, az élelmiszer előállításához, szállításához és csomagolásához felhasznált összes erőforrás is kárba vész. Ez magában foglalja a vizet, a földet, az energiát és a vegyi anyagokat. Ezenkívül a hulladéklerakókban rothadó élelmiszer metánt termel, amely erős üvegházhatású gáz, így hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Az élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentése mérsékelheti az új élelmiszertermelés szükségességét, lecsökkentheti az előrejelzett erdőirtást, ezáltal a biodiverzitás pusztulását, visszaszoríthatja az üvegházhatású gázok kibocsátását, a vízszennyezést és a vízhiányt is (3. ábra). Az élelmiszer-veszteség és a hulladékcsökkentési tervek és programok környezeti előnyeinek maximalizálása érdekében három kulcsfontosságú szempontot kell figyelembe venni: A legnagyobb környezeti előnyök az újrahasznosítás helyett a megelőzéssel érhetők el. A legnagyobb energia- és üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklés a háztartások és az éttermek élelmiszerhulladékának csökkentésével érhetőek el. A legnagyobb környezeti előnnyel a legnagyobb erőforrás-igényű élelmiszerek, például az állati termékek, gyümölcsök és zöldségek élelmiszerhulladékának csökkentése járhat. A megtakarítások kiszámításakor figyelembe kell venni az ellátási lánc azon szakaszát, ahol a csökkentés megvalósult, valamint azt az élelmiszer-kategóriát, amelyben a hulladék keletkezését megakadályozták.  A valódi környezeti előnyök csak az élelmiszerhulladék keletkezésének megelőzésével (azaz a forráscsökkentéssel) érhetők el. Az élelmiszerhulladék újrahasznosításával nem érhetők el ezek az előnyök. A fogyasztási szakasz három szektorra osztható: étkeztetés (éttermek), intézményi étkeztetés (iskolák és kórházak) és háztartások. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése az ellátási lánc minden szakaszában 8-10 százalékkal csökkentheti a bölcsőtől a fogyasztóig tartó élelmiszer-ellátási lánc környezeti lábnyomát. A megfelelő csökkentés több mint 80%-a azonban az élelmiszer-feldolgozásban, az éttermekben és a háztartásokban keletkező élelmiszer-veszteségre és -hulladékra vonatkozik. A legnagyobb mértékű csökkentése az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a felhasznált energiának különösen úgy érhető el, ha felére mérsékeljük az élelmiszer-veszteséget és hulladékot az éttermekben! Az élelmiszer-hulladék keletkezésének mozgatórugói és főbb pontjai az élelmiszer-ellátási lánc egyes szakaszaitól függően változhatnak. Az élelmiszerveszteség és -pazarlás keletkezésében négy fontos szakasz van: az elsődleges termelési szakasz, a feldolgozási és gyártási szakasz, a kiskereskedelmi szakasz és a fogyasztói szakasz. A 4. ábrán látható, hogy az egyes szakaszok aránya jelentősen függ a földrajzi régiótól és az országok technológiai fejlettségétől. A közepes és magas jövedelmű országokban az alacsony jövedelmű országokhoz képest nagymértékben pazarolják az élelmiszert a fogyasztók szintjén, míg ezzel szemben az alacsony jövedelmű országokban az élelmiszer-veszteség elsősorban sajátos technikai korlátok miatt következik be (betakarítási technikák, tárolási és hűtési lehetőségek nehéz éghajlati körülmények között, infrastruktúra, csomagolás és értékesítési rendszerek). Az élelmiszer-veszteség és -hulladék keletkezését az elsődleges termelési szakaszban nagymértékben befolyásolja három tényező: a túltermelés, a termékesztétikai előírások és a környezeti tényezők (időjárás és kártevők). Az első két szakaszban (elsődleges termelés és feldolgozás, valamint a gyártási szakasz) részt vevő érdekelt felek számos kulcsfontosságú lépést vezethetnek be, ezáltal csökkentve a teljes élelmiszer-veszteséget és -pazarlást: A piaci kínálat koordinálása: A gazdaságok közötti termelési tervezés összehangolásával, valamint a piaci igényeknek megfelelően változó termelési és betakarítási ütemtervekkel az élelmiszertermelők szervezetei segíthetnek a kistermelőknek a veszteségek minimalizálásában. Ez kezelheti a kereslet és kínálat szezonális változásaihoz kapcsolódó piaci áringadozásokat, így csökkentve a veszteségeket. A pénzügyi

MODUL 1: ÉLELMISZERFELESLEG Az élelmiszerfelesleg az élelmiszer-ellátási lánc minden pontján előfordulhat, a gazdaságtól az asztalig, melyet mennyiség, elérhetőség és nutritív követelmények alapján jellemeznek, és amely meghaladja az élelmiszerek iránti valós keresletet (1. ábra).  Az így keletkező élelmiszerfelesleg általában élelmiszer-pazarlássá válik, amelyet napjaink egyik globális problémája. Az élelmiszerhulladék komoly probléma az egész világon. Körülbelül 88 millió tonna ételfelesleg keletkezik évente csak az EU-ban, mind a termelés, mind a fogyasztás fázisaiban. Ennek a pazarlásnak káros hatása van a társadalomra, a gazdaságra és a környezetünkre egyaránt. A környezetre gyakorolt hatás látható az üvegházhatású gázok kibocsátásán (ez főleg metánt jelent), melyek a hulladéklerakókban keletkeznek az élelmiszerjellegű hulladékok bomlása során.  Az élelmiszerfelesleggel rendelkező vállalkozások és az élelmiszerosztó karitatív szervezetek közötti együttműködés révén a felesleges élelmiszer a rászorulókhoz kerül, ahelyett, hogy a hulladéklerakóban kötne ki. Ez azt jelenti, hogy a felesleges élelmiszereket jótékonysági célokra fordítják, mielőtt élelmiszer-hulladékká válnának, csökkentve ezzel a hulladéklerakókban keletkező üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ilyen együttműködés eredménye az éghajlatváltozás mérséklése és a fenntarthatóság előmozdítása a Ho.Re.Ca.-ágazatban. Javasolt az élelmiszer-ellátási lánc résztvevői és a humanitárius csoportok közötti együttműködési stratégia alkalmazása e problémák kezelésére az élelmiszer-veszteség és -pazarlás minimalizálása és az erőforrások maximális kihasználása érdekében. A felesleges élelmiszerek újraelosztása garantálja, hogy azok az emberek, akik nem engedhetik meg maguknak a tápláló ételeket, létfontosságú tápanyagokhoz jutnak, így javítva általános egészségi állapotukat és jólétüket. Ezenkívül az ilyen típusú projektek erősítik a társadalom sokkhatásokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességét. Az élelmiszertermelők, forgalmazók, kereskedők, fogyasztók és humanitárius szervezetek együttműködésével hatékonyabb és jobban összehangolt élelmiszer-ellátási lánc jöhet létre. Az ilyen típusú együttműködések kreatív módszereket ösztönöznek a felesleges élelmiszerek kezelésére és elosztására, a rendelkezésre álló erőforrások legjobb kihasználása és a hulladék csökkentésére. Ezeknek a kapcsolatoknak a létrehozása javítja az élelmiszerrendszer általános erőforrás-hatékonyságát. A felesleges élelmiszerek újraelosztása olyan probléma, amelyet az élelmiszer-ellátási láncban érintett valamennyi félnek átfogóan és együttműködve kell megközelítenie. Mivel nem lehet pontosan megjósolni, hogy mennyi felesleges élelmiszer fog keletkezni, az egész folyamat összetett volta a fő kihívás. A Ho.Re.Ca. (Hotel, Étterem, és Vendéglátás), szupermarketek, és más élelmiszerláncok élelmiszerfelesleget generálnak (2. ábra), hiszen plusz vagy fel-nem-használt élelmet termelnek, amelyet szétoszthatnak, hogy csökkentsék az élelmiszerpazarlást. A vásárlói igények változása, a menü módosítása vagy az étkezéshez szükséges ételmennyiség túlbecslése miatt az éttermekben élelmiszerfelesleg keletkezhet. A konferenciák, partik és összejövetelek étkeztetését folytatócatering szolgáltatónál előfordulhat élelmiszerfelesleg, ha lemondás van, vagy a vártnál kevesebb a vendég. Az élelmiszerek széles választékát kínálják az olyan vállalkozások, mint a szupermarketek és élelmiszerláncok. A szupermarketekben több tényező miatt keletkezhet többlet élelmiszer: például a termék lejárati ideje, vizuális hibák, hibás csomagolás vagy túlkínálat. A fast food szolgáltatók, a gyorséttermek és a nagyobb élelmiszerláncok többlet élelmiszert termelhetnek elsősorban a fogyasztói kereslet változása, az élelmiszer-előállítás hibái vagy a többletkészletet eredményező marketing kezdeményezések miatt. Élelmiszerfelesleg az élelmiszereket előállító és feldolgozó létesítményekben is létrejöhet.  Ezek a gyárak hozzávalókat, csomagolt termékeket és feldolgozott élelmiszereket termelnek az élelmiszer láncok, a szupermarketek és a Ho.Re.Ca. szektor számára. Az élelmiszerfelesleg oka lehet a túlkínálat, a nem megfelelő termékcímkézés, a nem hatékony gyártósorok vagy a változó vásárlói preferenciák. Az élelmiszerfelesleg mennyisége és változatai Az ételkészítés során keletkező élelmiszerfelesleg leggyakoribb okai közé tartoznak az emberi hiba, a túltermelés, a nem megfelelő minőségellenőrzés és a helytelen számítások.  Ezek az ételkészítési folyamat tervezésének, szervezésének és pontosságának hiányosságaira utalnak. Ezért az étkezések gondos összeállításával nagymértékben csökkenthető a túl sok étel fogyasztásának előfordulása, így megfelelő étkezéstervezés jelentősen csökkentheti a túlfogyasztást. Az élelmiszerfelesleg kategorizálása Az élelmiszerfelesleget több kategóriába kell sorolni, beleértve a gabonaféléket, a tejtermékeket, a gyümölcsöket, a zöldségeket és a készételeket. Ez az osztályozás segít jobban megérteni az élelmiszerfelesleg jellegét és lehetővé teszi a célzott újraelosztást. A legtöbb esetben az élelmiszerfelesleg csoportokba osztható, ahogy azt a 3. ábra is mutatja. Az élelmiszer-minőség alapjai A romlandó élelmiszerek érzékszervi jellemzőinek meg kell felelniük az élelmiszer-biztonságra és -minőségre vonatkozó ajánlott szabványoknak. A gyümölcsök és zöldségek nem mutathatnak romlásra utaló jeleket, mint például penész, rothadás vagy furcsa szagok kibocsátása. Az élelmiszer-minőségi előírások közé tartozik a termékek elfogadható szilárdsága, színe és megjelenése. A hús, a tojás és a tejtermékek sem mutathatják a romlás jeleit, például elszíneződést, kellemetlen szagot vagy nyálkásságot. Ennek biztosítása érdekében fontos a tárolási hőmérséklet figyelemmel kísérése. Az olyan konzervek, mint a levesek, szószok, gyümölcs- és zöldségkonzervek; a csomagolt élelmiszerek, mint a sütemények, chipsek, kekszek és rágcsálnivalók; a szárazáruk, mint a rizs, tészta, magvak, bab -és gabonafélék; az ételízesítők, mint a szószok, öntetek, kenőanyagok és fűszerek; valamint az italok, mint a palackozott víz, gyümölcslevek, üdítők, kávé és tea példák a nem romlandó élelmiszerekre. Az olyan készételek, mint az előre elkészített saláták, szendvicsek, tekercsek stb.; az olyan csemegekészítmények, mint a felvágottak, sajtos tálak és kész saláták; valamint a bankettek, büfék és partik maradékai mind készételnek minősülnek. A pékségekből, kávézókból és éttermekből származó sütemények, extra kenyér és sütőipari termékek mind pékárunak minősülnek. Javasoljuk, hogy a pékárut a közvetítő által történő kiszállítástól számított 24 órán belül fogyasszák el. A töltelékeket tartalmazó pékáruk (például sajtos töltelék, pizzatöltelék, húsos töltelék vagy hot dog) a közvetítőtől való átvételtől számított 12 órán belül történő elfogyasztása alapvető fontosságú. A főzés és az ételkészítés során felhasznált felesleges nyersanyagok és élelmiszer-készletek példák a többletösszetevőkre. A túlkészletezett vagy majdnem lejárt, de még mindig biztonságosan fogyasztható élelmiszereket felesleges készletnek nevezzük. https://delishably.com/food-industry/Things-You-Shoul-Know-About-Food-Safety Élelmiszerbiztonság Az alapvető élelmiszer-biztonsági szabványok és előírások betartását megkönnyíti a regionális élelmiszer-biztonsági hatóságokkal és szabályozó szervekkel való együttműködés. Az élelmiszer-biztonsági szakértők útmutatásának és segítségének igénybevétele hozzájárulhat a megfelelő vizsgálati protokollok kialakításához és az eredmények helyes értelmezéséhez. Elektronikus adatbázisokat vagy szoftverrendszereket kell használni a minőségértékelési folyamat alapos nyilvántartására, beleértve az ellenőrzéssel kapcsolatos megállapításokat, a vizsgálati eredményeket és az elvégzett korrekciós intézkedéseket. A felesleges élelmiszerek minőségi paramétereinek folyamatos nyomon követésére és értékelésére szolgáló rendszer létrehozása igen hasznos. Ez magában foglalja az ismétlődő ellenőrzések és értékelések lefolytatását annak érdekében, hogy az élelmiszerfelesleg-előállítók következetesen betartsák a meghatározott minőségi paramétereket, valamint a minőségi iránymutatások rendszeres felülvizsgálatát és frissítését a visszajelzések, a tudományos fejlemények és az élelmiszer-biztonsági előírások módosításai alapján. A felesleges élelmiszerek állapotának felmérése az élelmiszerfelesleget előállító létesítményekben, például élelmiszerboltokban, éttermekben és élelmiszerláncokban helyszíni ellenőrzésként ismert. Az élelmiszer-biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében először a tárolóhelyeket, a kezelési gyakorlatokat és az általános tisztasági előírásokat kell értékelni. A többletélelmiszerek átadása során az egységesség fenntartása

Bevezető a ReS-Food képzésbe a szupermarketek és a HORECA szervezetek számára E tananyag a HORECA szektorban (hotelek, éttermek és kávézók) és a szupermarketekben dolgozók számára készült. Célja, hogy bepillantást engedjen az élelmiszerpazarlás problémáiba, valamint a megelőzés és kezelés hatékony stratégiáiba. Az olvasó áttekintést kap az élelmiszerfelesleg hatásairól, mérési módszerekről, és betekintés nyer az élelmiszerfelesleg fenntartható módon történő kezelésének lehetőségeibe. Emellett bemutatjuk a romlott és tartósított élelmiszerek közötti megkülönböztetés technikáit, még a lejárati időn túl is. A tananyag részletes információt nyújt az élelmiszerbiztonságot és logisztikát érintő rendeletekről és szabályozásokról, kifejezetten a releváns kontextusra vonatkozóan. A tananyag különösen a szupermarketek és HORECA létesítmények élelmiszerhulladék-kezelésében mélyül el, hangsúlyt fektetve az élelmiszer-ellátási láncok fejlesztésére. A cél, hogy ezen ágazatok szakemberi olyan tudással rendelkezzenek, mellyel megelőzhető az élelmiszerfelesleg kialakulása, és elősegítse a felesleg megfelelő helyre történő szétosztását, az élelmiszerbiztonság biztosítása és élelmiszerhulladék minimalizálása mellett.