MODUL 2: ÉTELPAZARLÁS MEGELŐZÉSE
Az élelmiszer-veszteség mennyisége az EU-ban
Élelmiszer-veszteségnek minősül a hulladékként megsemmisített élelmiszer (az általános élelmiszerjogban meghatározott élelmiszer). Fontos kiemelni, hogy az “élelmiszer” fogalma az élelmiszer egészére vonatkozik, a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén, a gazdaságtól a fogyasztóig (a termeléstől a fogyasztásig). Az ehető részeken kívül az élelmiszer magában foglalja az ehetetlen részeket is, amelyeket az élelmiszer eredeti előállításakor nem választottak el az ehető részektől, például az emberi fogyasztásra szánt húshoz kapcsolódó állati csontokat. Ezért az élelmiszerhulladék különböző tételekből állhat, amelyek magukban foglalják az élelmiszer lenyelésre szánt és a nem lenyelésre szánt részeit.
Az élelmiszer-veszteség magában foglalja:
- Egész élelmiszerek vagy élelmiszerrészek, amelyeket az emberek meg tudnának enni, de kidobják őket. (pl. egy tejüzemben kiömlött nyers tej; eladatlan zöldségfelesleg egy szupermarketben; otthon elkészített és el nem fogyasztott felesleges ételek; vagy éttermi étkezés után kidobott ételmaradékok.)
- Az élelmiszerekkel kapcsolatos olyan elemek – halcsontok, tojáshéj vagy gyümölcshéj -, amelyeket nem fogyasztásra szántak. Az “ehetetlen részek” meghatározása és kezelése földrajzi/etnikai/fogyasztói csoportoktól függően változik. (pl. egyesek meghámozzák az almát, míg mások az egész gyümölcsöt megeszik, beleértve a magházat és a magokat is. Egyes helyeken a csirke lábát élelmiszernek tekintik, máshol pedig a csirke lábát kidobják). Az ehetetlen részek keletkezése csökkenthető, például a zöldségek túlzott hámozásának elkerülése révén, de nem kerülhető el teljesen. Az, hogy milyen módon kezeljük és hasznosítjuk újra az ilyen élelmiszerhulladékot, viszont javítható.
Az uniós jogszabályok szerint élelmiszerként nem számolhatók el azok az anyagok, amelyek elvesznek, mielőtt élelmiszerré válnának, például az elsődleges termelésben a betakarítás előtti szakaszban vagy a haszonállatok tartása során bekövetkező veszteségek miatt (pl. betakarítás előtti veszteségek), vagy olyan élelmiszerek, amelyek szennyeződés, állatbetegségek stb. miatt nem kerülhettek az élelmiszerpiacra.
Uniós szinten a 2021-ben regisztrált élelmiszerhulladék teljes mennyisége meghaladta az 58 millió tonna friss tömeget. Ezen belül a háztartási élelmiszerhulladék több mint 31 millió tonna friss tömeget tett ki, ami a teljes mennyiség 54%-a. A második legnagyobb részt a feldolgozó és gyártó ágazat adta, amely az összes hulladék 21%-át tette ki, és a mért élelmiszerhulladék mennyisége meghaladta a 12 millió tonna friss tömeget.
Az élelmiszer-veszteség fennmaradó része különböző ágazatok között oszlott meg: elsődleges termelés (5 millió tonna, ami az összes hulladék 9%-át teszi ki), éttermek és élelmiszer-szolgáltatás (több mint 5 millió tonna, ami szintén az összes hulladék 9%-a), valamint kiskereskedelmi és egyéb élelmiszer-forgalmazó ágazatok (valamivel több, mint 4 millió tonna, ami az összes hulladék 7%-át teszi ki). Ezeket a statisztikákat az 1. ábra mutatja be.

Az egyes élelmiszercsoportokat közelebbről megvizsgálva a számítások szerint a gyümölcsök (27%) és a zöldségek (20%) azok az élelmiszercsoportok, amelyekből (abszolút értékben) a legtöbb élelmiszerhulladék keletkezik. Ezeket követi a gabona (13%), a burgonya (10%), a hús (10%), a tejtermékek (9%), a hal és tojás (5%), valamint az olajnövények és a cukorrépa (egyenként 3%) (2. ábra).

Az élelmiszer-ellátási lánc elején rendelkezésre álló élelmiszer és a teljes élelmiszer-ellátási lánc mentén keletkező élelmiszerhulladék közötti kapcsolat azonban eltér az élelmiszhulladék teljes mennyiségének arányától. Élelmiszercsoportonként megadva az EU-ban: Hús 10%, hal 25%, tejtermékek 3%, tojás 20%, gabona 8%, gyümölcs 23%, zöldség 19%, burgonya 16%, cukorrépa és egyéb ipari növények (5%).
Az élelmiszerhulladék jelentősen hozzájárul a környezetszennyezéshez. Világviszonylatban az élelmiszer-veszteség és -hulladék az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátás 8 százalékát teszi ki (évi 4,4 gigatonna CO2e), ami lehetőséget kínál a jelentős csökkentésre. Amikor az élelmiszer kidobásra kerül, az élelmiszer előállításához, szállításához és csomagolásához felhasznált összes erőforrás is kárba vész. Ez magában foglalja a vizet, a földet, az energiát és a vegyi anyagokat. Ezenkívül a hulladéklerakókban rothadó élelmiszer metánt termel, amely erős üvegházhatású gáz, így hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Az élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentése mérsékelheti az új élelmiszertermelés szükségességét, lecsökkentheti az előrejelzett erdőirtást, ezáltal a biodiverzitás pusztulását, visszaszoríthatja az üvegházhatású gázok kibocsátását, a vízszennyezést és a vízhiányt is (3. ábra).
Az élelmiszer-veszteség és a hulladékcsökkentési tervek és programok környezeti előnyeinek maximalizálása érdekében három kulcsfontosságú szempontot kell figyelembe venni:
- A legnagyobb környezeti előnyök az újrahasznosítás helyett a megelőzéssel érhetők el.
- A legnagyobb energia- és üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklés a háztartások és az éttermek élelmiszerhulladékának csökkentésével érhetőek el.
- A legnagyobb környezeti előnnyel a legnagyobb erőforrás-igényű élelmiszerek, például az állati termékek, gyümölcsök és zöldségek élelmiszerhulladékának csökkentése járhat.

A megtakarítások kiszámításakor figyelembe kell venni az ellátási lánc azon szakaszát, ahol a csökkentés megvalósult, valamint azt az élelmiszer-kategóriát, amelyben a hulladék keletkezését megakadályozták. A valódi környezeti előnyök csak az élelmiszerhulladék keletkezésének megelőzésével (azaz a forráscsökkentéssel) érhetők el. Az élelmiszerhulladék újrahasznosításával nem érhetők el ezek az előnyök. A fogyasztási szakasz három szektorra osztható: étkeztetés (éttermek), intézményi étkeztetés (iskolák és kórházak) és háztartások. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentése az ellátási lánc minden szakaszában 8-10 százalékkal csökkentheti a bölcsőtől a fogyasztóig tartó élelmiszer-ellátási lánc környezeti lábnyomát. A megfelelő csökkentés több mint 80%-a azonban az élelmiszer-feldolgozásban, az éttermekben és a háztartásokban keletkező élelmiszer-veszteségre és -hulladékra vonatkozik. A legnagyobb mértékű csökkentése az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a felhasznált energiának különösen úgy érhető el, ha felére mérsékeljük az élelmiszer-veszteséget és hulladékot az éttermekben!
Az élelmiszer-hulladék keletkezésének mozgatórugói és főbb pontjai az élelmiszer-ellátási lánc egyes szakaszaitól függően változhatnak. Az élelmiszerveszteség és -pazarlás keletkezésében négy fontos szakasz van: az elsődleges termelési szakasz, a feldolgozási és gyártási szakasz, a kiskereskedelmi szakasz és a fogyasztói szakasz. A 4. ábrán látható, hogy az egyes szakaszok aránya jelentősen függ a földrajzi régiótól és az országok technológiai fejlettségétől. A közepes és magas jövedelmű országokban az alacsony jövedelmű országokhoz képest nagymértékben pazarolják az élelmiszert a fogyasztók szintjén, míg ezzel szemben az alacsony jövedelmű országokban az élelmiszer-veszteség elsősorban sajátos technikai korlátok miatt következik be (betakarítási technikák, tárolási és hűtési lehetőségek nehéz éghajlati körülmények között, infrastruktúra, csomagolás és értékesítési rendszerek).

Az élelmiszer-veszteség és -hulladék keletkezését az elsődleges termelési szakaszban nagymértékben befolyásolja három tényező: a túltermelés, a termékesztétikai előírások és a környezeti tényezők (időjárás és kártevők).
Az első két szakaszban (elsődleges termelés és feldolgozás, valamint a gyártási szakasz) részt vevő érdekelt felek számos kulcsfontosságú lépést vezethetnek be, ezáltal csökkentve a teljes élelmiszer-veszteséget és -pazarlást:
A piaci kínálat koordinálása: A gazdaságok közötti termelési tervezés összehangolásával, valamint a piaci igényeknek megfelelően változó termelési és betakarítási ütemtervekkel az élelmiszertermelők szervezetei segíthetnek a kistermelőknek a veszteségek minimalizálásában. Ez kezelheti a kereslet és kínálat szezonális változásaihoz kapcsolódó piaci áringadozásokat, így csökkentve a veszteségeket.
A pénzügyi szolgáltatások koordinálása az idő előtti betakarítás elkerülése érdekében: Az alacsony jövedelmű gazdálkodók a pénzügyi korlátok miatt gyakran kénytelenek korán betakarítani terményeiket, ami csökkenti a termés tápértékét és kereskedelmi értékét. Az élelmiszertermelők egyesületei felfedezhetik és összehangolhatják a háztartások és gazdaságok számára nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat, ezáltal csökkentve a gazdák általi túl korai betakarítás kockázatát.
Innovációk az alacsony költségű értéknövelés érdekében: Az élelmiszertermelő csoportok jelentős szerepet játszhatnak a szervezetük tagjainak értéknövelésében és veszteségeinek csökkentésében a szervezeti és irányítási innovációk által, olyan tevékenységek támogatásával, mint a termelés tervezése, a válogatás, az osztályozás és a logisztika.
Jobb raktározási lehetőségek, infrastruktúra és hűtési láncok: A friss áruk, például a gyümölcsök, zöldségek, húsok és halak biztonságos megőrzése érdekében az élelmiszertermelők szervezetei kritikus szerepet játszanak abban, hogy az állami és kereskedelmi szektorokat a helyi élelmiszer-feldolgozó szolgáltatásokra, a száraz és hideg szállításra, valamint a tároló létesítményekbe történő beruházásokra ösztönözzék.
Kapacitásépítés az élelmiszerszabványok terén: Az élelmiszerbiztonsági minimumkövetelmények (a természetben előforduló toxinok szabályozása, a szennyezett víz vizsgálata, a növényvédő szerek túlzott használata, az állatgyógyászati gyógyszermaradványok, valamint a nem higiénikus kezelési és tárolási körülmények) be nem tartása élelmiszer-veszteségekhez vezethet, szélsőséges esetben pedig hatással lehet az egészségre és az országok élelmezésbiztonsági helyzetére.
Az élelmiszerhulladék az erőforrások potenciális elvesztése miatt fontos gazdasági problémát jelent. Mind a fogyasztók, mind a vállalkozások pénzügyi veszteségeket szenvednek el az élelmiszer-pazarlással. A fogyasztók számára ez nagyobb kiadásokat jelent olyan élelmiszerek beszerzésére, amelyeket soha nem fogyasztanak el. A vállalkozások számára ez bevételkiesést, csökkenő versenyképességet és jövedelmezőséget jelent. Azonban mind a fogyasztók, mind a termelők részei a jelenlegi gazdasági rendszernek, és egymással is interakcióban állnak. A fogyasztói preferenciák az egyik legerősebb tényező, amely befolyásolja az élelmiszergyártók magatartását, és következésképpen az élelmiszer-hulladék keletkezését. Az élelmiszer-pazarlás az árpolitikát is befolyásolja. A nagyobb mértékű hulladék közvetlenül összefügg a termékkereslet befolyásolásával, ami a rendelkezésre álló élelmiszerkészletek árszintjének emelkedéséhez vezet. Végeredményben az alacsonyabb jövedelmű emberek vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy több pénzt költsenek élelmiszerre. Gazdasági szempontból tehát az élelmiszer-pazarlás hatással van az élelmezésbiztonságra, mivel olyan erőforrások vesznek kárba, amelyeket a rászorulók élelmezésére lehetne felhasználni.
Lépések az élelmiszer-pazarlás csökkentésére:
1 Elutasítás: Utasítsd el, amire nincs szükséged. A pazarlás elkerülésének leghatékonyabb módja, ha elkezdünk elutasítani. Kezdjük el használni a “NEM” szót.
2 Csökkentés: Csökkentsünk arra, amire valóban szükségünk van. Alkalmazzuk az önkéntes szerénységet az életünkben. Minden vásárlás előtt gondoljuk át, hogy valóban szükségünk van-e a termékre. Ne felejtsük el, hogy a mai vásárlásunk a holnapi lehetséges feleslegünk.
3 Adományozás: Nem minden megvásárolt terméknek kell azonnal a szemétbe repülnie. Próbáljunk meg gyűjteni és adományozni a rászorulóknak, és így maximálisan kihasználni a kezdeti forrásokat.
4 Rothasztás: A többit komposztáljuk. A háztartási élelmiszerhulladék akár 90%-a biológiailag lebomló hulladék. Ez komposztálható, és a trágya felhasználható a kertben vagy az erkélyen, ahelyett, hogy ipari műtrágyát vásárolnánk.
Az élelmiszer-veszteség mérése
Amikor az élelmiszer-hulladék (FW) mérésével foglalkozunk, fontos, hogy olyan módszereket keressünk, amelyek megfelelnek a különböző ágazatoknak, mint például a Ho.Re.Ca. Ez az összehasonlítás két fő adatbázisra összpontosít: EU-statisztikák és az élelmiszer-hulladék-index, és hogy hogyan használják őket ezekben az ágazatokban. Emellett az uniós iránymutatásoknak megfelelő módszereket is vizsgál az élelmiszer-pazarlás mérésére az ellátási lánc teljes hosszában. Ezeknek a módszereknek a megértése segít megismerni, hogyan kezelik az élelmiszerhulladékot ezen ágazatokban, ami kulcsfontosságú a jobb hulladékcsökkentési stratégiák és fenntartható gyakorlatok kidolgozásához. Az olyan szervezeteknek, mint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) világszerte kihívást jelent a gyakorlatok szabványosítása. Nem világos, hogy a különböző kulturális és gazdasági környezetekben működőképesek lesznek-e az egyenmegoldások.
Az élelmiszer-hulladék mérésének módszerei az Európai Unióban
Az Európai Unióban (EU) erőfeszítéseket tesznek egy általánosan elfogadott módszer kidolgozására az élelmiszerhulladék (FW) mérésére. Az Európai Bizottság lépéseket tett az FW mérésére vonatkozó közös iránymutatások és protokollok kidolgozására a tagállamokban. Az EU különböző csatornákon keresztül gyűjti az élelmiszer-hulladékra vonatkozó adatokat, többek között nemzeti felméréseken, hulladékösszetétel-vizsgálatokon és statisztikai jelentési rendszereken keresztül. Az uniós statisztikák értékes betekintést nyújtanak a tagállamokban keletkező élelmiszerhulladék mennyiségébe és eredetébe.
Az uniós tagállamok a Bizottság (EU) 2019/1597 felhatalmazáson alapuló határozatának (Delegated decision – 2019/1597 – EN – EUR-Lex (europa.eu)) III. mellékletében ismertetett szabványosított módszert alkalmaznak az élelmiszer-hulladék számszerűsítésére az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szakaszában.
A következetesség érdekében az élelmiszer-hulladékot a friss tömegállapot alapján jelentik. Ez az élelmiszerhulladék súlyának szezonális ingadozása kulcsfontosságú, amelyet olyan tényezők befolyásolnak, mint például a párolgás révén bekövetkező vízveszteség, ami különösen a melegebb hónapokban vagy a nem napi hulladékgyűjtés idején jelentkezik. Így az élelmiszer-hulladékra vonatkozó adatokat friss tömegben, tonnában adják meg.
A hulladékokról szóló keretirányelv (2008/98/EK) (EUR-Lex – 02008L0098-20180705 – EN – EUR-Lex (europa.eu)) előírja az élelmiszer-hulladék mennyiségéről szóló éves jelentéstételt. A Bizottság (EU) 2019/1597 felhatalmazáson alapuló határozata (Delegated decision – 2019/1597 – EN – EUR-Lex (europa.eu)) közös módszertant és minőségi szabványokat határoz meg az élelmiszer-hulladék mennyiségének mérésére, míg a Bizottság (EU) 2019/2000 végrehajtási határozata (Implementing decision – 2019/2000 – EN – EUR-Lex (europa.eu) ) a jelentéstételi formátumot határozza meg.
Az FW (élelmiszerhulladék) mérési körét e dokumentum 1. cikke ismerteti. Összefoglalva a következőket állapítja meg:
- Az FW-mennyiségeket az élelmiszer-ellátási lánc különböző szakaszaihoz külön-külön kell értékelni és kiosztani.
- A mérésnek ki kell terjednie az egyedi hulladékkódok alá sorolt FW-re. A Ho.Re.Ca.-ban szereplő kódok példái: 20 01 08 a biológiailag lebomló konyhai és étkezdehulladékra; 20 01 25 az étolajra és a zsírra; 20 03 01 a vegyes települési hulladékra. Az Európai Unió szabványosított jelentéstételi formátumot hozott létre az uniós országok számára, hogy nyomon követhessék az elért eredményeket. Az 5. ábra az FW-számszerűsítés áttekintését mutatja be.

- Adatgyűjtés:
Az adatgyűjtés közvetlen vagy közvetett mérésekkel végezhető. A közvetlen mérések elsődleges adatok gyűjtésével járnak, és jellemzően erőforrás-igényesebbek. Következésképpen ezeket gyakran az ellátási lánc meghatározott szakaszaira alkalmazzák, és korlátozott számú résztvevőt vonnak be az adatgyűjtésbe, ami kevéssé reprezentatív eredményeket hoz. Ezzel szemben a közvetett mérések másodlagos adatokat gyűjtenek, amelyek jobban alkalmazkodnak a szélesebb elemzési határokhoz, és átfogó áttekintést nyújtanak országos vagy regionális szinten. A szakirodalomban számos tanulmány elsősorban közvetett mérési megközelítésekre támaszkodik, különösen azok, amelyek kizárólag irodalmi adatokon alapulnak. Ilyen esetekben a becslések gyakran egymástól függnek, és korlátozott számú publikáción alapulnak.
A közvetlen módszerek leírását az alábbiakban ismertetjük:
- Hulladékösszetétel-elemzés (WCA) – Az FW (élelmiszerhulladék) fizikai elkülönítése, mérlegelése és kategorizálása magában foglalja az FW elkülönítését egy olyan hulladékáramtól, amely az FW-n kívül más anyagokat is tartalmaz. Ez a módszer segít azonosítani és megérteni az FW különböző összetevőit, például a különböző élelmiszer-kategóriákat vagy az FW ehető és nem ehető részeinek arányát.
- Súlymérés – mérlegek használata az FW, w/wo WCA súlyának mérésére.
- Hulladékgyűjtés – a FW és a maradékhulladék-tartályok egyéb kategóriáinak elkülönítése a FW, w/wo WCA súlyának és arányának megállapítása érdekében
- Felmérések – kérdőívek beadásával adatokat gyűjtenek az egyének vagy szervezetek FW-vel kapcsolatos attitűdjeiről, meggyőződéseiről és önbevallás szerinti viselkedéséről.
- Naplók – napi adatok gyűjtése a FW mennyiségéről és típusáról egy meghatározott időszak alatt.
- Nyilvántartások – a FW mennyiségének kiszámítása olyan gyűjtött információk alapján, amelyeket eredetileg nem FW-nyilvántartásnak szántak, mint például a raktári nyilvántartási könyvek.
- Megfigyelés – az FW mennyiségének felmérése számolással vagy több pontból álló mérlegek használatával a maradék étel vizuális értékelésére.
A nem direkt módszer jellemzői a kövekezők:
- Modellezés – Az FW mennyiségének becslése olyan matematikai modellek segítségével, amelyek figyelembe veszik a keletkezésével kapcsolatos tényezőket.
- Tömegegyenleg – Az FW levonása a bemenetek (például a gyárban lévő összetevők) és a kimenetek (például az előállított termékek) összehasonlításával, figyelembe véve a készletszintek változását és az élelmiszer súlyának változását a feldolgozás során (például a főzés során elpárolgó víz).
- Proxy adatok használata – Vállalatoktól vagy statisztikai ügynökségektől származó adatok felhasználása, amelyeket gyakran alkalmaznak az adatok méretezéséhez, hogy aggregált FW becsléseket hozzanak létre.
- A szakirodalmi adatok használata – közvetlenül a szakirodalmi forrásokból származó adatok használata, vagy a FW mennyiség kiszámítása más kiadványokban közölt információk alapján.
A módszerek kiválasztása jelentősen befolyásolja az eredményeket, és függ a vizsgálat célkitűzéseitől, beleértve a kívánt mélységet, pontosságot, megbízhatóságot és a rendelkezésre álló erőforrásokat (például időt és költségvetést). A közvetlen módszerek közül a mérlegelés és a hulladékgyűjtés pontos, objektív és megbízható adatokat szolgáltat, de időigényes és költséges. Ezzel szemben a megfigyelés vagy a nyilvántartás kevesebb időt és pénzt igényel, ugyanakkor az adatok kevésbé pontosak lehetnek a személyes megítélés, az adatgyűjtési módszerek és a megfigyelő szubjektivitása miatt. A felmérések és a naplók egyensúlyt teremtenek az erőforrás-hatékonyság és a megbízhatóság között.
A közvetlen módszerekhez képest alacsonyabb költség- és időigényük miatt általában a közvetett módszereket részesítik előnyben, de pontosságuk a kiindulási adatok minőségétől és jellegétől függ. Módszertani hiányosságok vannak a lefolyóba engedett folyékony élelmiszerek és a takarmányozásra használt hulladékok esetében, mivel ezeket a frakciókat a meglévő módszerekkel nehéz mérni.
- Kvantitatív megközelítések:
Az FW-ről beszámoló európai szintű tanulmányok esetében a következő megközelítések figyelhetők meg:
- Az Eurostat adatain alapuló hulladékstatisztikák, amelyek a hulladékokat a 3 számjegyű Európai Hulladékosztályozás statisztikai célokra (EWC-Stat) és az Európai Közösség gazdasági tevékenységeinek statisztikai osztályozása (NACE) szerint osztályozzák, megjelölve a hulladék keletkezési helyét is.
- Különböző eredetű élelmiszer-mérlegek és hulladék együtthatók.
- Egyes európai tagállamokban végzett nemzeti tanulmányok adatainak elemzése, majd a FUSIONS keretrendszer betartása mellett európai szintre történő extrapolálása.
- Különböző forrásokból, például a FAO, az Eurostat, az EFSA és a tudományos szakirodalomból származó adatok integrálása.
- A nettó elsődleges termelés (NPP) és a hulladék együtthatóinak beépítése a globális szántóföldi és gyepterületek NPP-jével kapcsolatos szakirodalmi adatok alapján, valamint a hatékonysági hiányosságok, veszteségek és hulladék együtthatók. Konkrétan a FAO fogyasztási szakaszra vonatkozó együtthatóira hivatkozva.
- Egy több régióra kiterjedő, környezeti szempontból kibővített input-output modell kidolgozása egy több régióra kiterjedő hulladék input-output modell létrehozása érdekében.
Élelmiszerhulladék index
Az élelmiszerhulladék index egy globális kezdeményezés, amelyet az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) dolgozott ki olyan partnerekkel együttműködve, mint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) és a WRAP (The Waste and Resources Action Programme). Célja, hogy szabványosított módszertant biztosítson az élelmiszer-pazarlás mérésére és a fenntartható fejlődési cél (SDG – Sustainable Development Goal) 12.3. célkitűzése felé való haladás nyomon követésére, amely 2030-ig a felére kívánja csökkenteni az egy főre jutó élelmiszer-pazarlást a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén, valamint az élelmiszer-veszteséget a termelési és ellátási láncok mentén.
Az SDG 12.3 olyan mutatókat foglal magában, amelyek az ellátási láncon belüli élelmiszer-veszteségre és -pazarlásra összpontosítanak. A 12.3.1.a) mutató, az úgynevezett élelmiszerveszteség-index az ország ellátási láncán belül a legfontosabb árucikkek veszteségét méri, kivéve a kiskereskedelmi szakaszt. A 12.3.1. b) mutató, az úgynevezett élelmiszer-pazarlás-index a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten keletkező élelmiszer-hulladékot méri, beleértve a háztartásokat és az élelmiszer-szolgáltató létesítményeket is. Az Élelmiszer-veszteség-indexszel ellentétben az Élelmiszer-pazarlás-index a teljes élelmiszer-hulladékot értékeli, nem pedig az egyes árucikkekből származó veszteségeket.
Az élelmiszer-pazarlás-index főbb jellemzői a következők:
- A szabványosított módszertan iránymutatást nyújt az adatgyűjtéshez, elemzéshez és jelentéstételhez, biztosítva az eredmények összehasonlíthatóságát és megbízhatóságát.
- A több érdekelt fél bevonása magában foglalja a kormányok, vállalkozások, civil társadalmi szervezetek és kutatóintézetek közötti együttműködést, amely segít a konszenzus kialakításában, a legjobb gyakorlatok megosztásában és az erőforrások mozgósításában az élelmiszer-pazarlás hatékony kezelése érdekében.
- Átfogó lefedettség a teljes élelmiszerrendszer vizsgálatával, betekintést nyújt az élelmiszer-pazarlás mozgatórugóiba és hatásaiba, és meghatározza a beavatkozási lehetőségeket.
- A globális perspektíva elengedhetetlen az élelmiszer-pazarlás, mint összehangolt fellépést igénylő, határokon átnyúló probléma kezeléséhez.
Az élelmiszer-pazarlási index háromszintű módszertant alkalmaz, amelynek minden egyes szintje a begyűjtött adatok pontosságának és hasznosságának fokozását jelenti (6. ábra).

- Az szint (kezdeti) modellezési technikákat alkalmaz az élelmiszer-pazarlás becslésére olyan országok esetében, amelyek még nem végeztek saját méréseket, beleértve a más országokból származó extrapolált adatokat, hogy megbecsüljék az élelmiszer-pazarlást az egyes ágazatokon belül az adott országra vonatkozóan. Az 1. szint rövid távú támogatásként szolgál, amíg a nemzeti szintű mérési kapacitás ki nem alakul.
- A szint (ajánlott) az élelmiszer-pazarlás közvetlen mérését jelenti az országokon belül a nemzeti kormányok által végzett vagy más, az előírt keretrendszerhez igazodó nemzeti tanulmányokból levezetett méréseket.
- A 3. szint (fejlett) további betekintést nyújt az élelmiszer-hulladék keletkezésének csökkentését célzó szakpolitikák és beavatkozások megismeréséhez (rendeltetési hely szerinti bontás, ehető és nem ehető részek megkülönböztetése, nemek közötti megfontolások stb.) Ezenfelül a 3. szint az élelmiszerhulladék további rendeltetési helyeit is magában foglalja (pl. csatornázás, otthoni komposztálás és nem hulladékként kezelt állati takarmány).
Az 1. táblázat az FW mérésének megfelelő módszereit mutatja be a különböző ágazatokban.

A FW-probléma kezelésében a mérés kulcsfontosságú az élelmiszer-pazarlás mértékének és dinamikájának megértéséhez, valamint a hatékony csökkentési stratégiák meghatározásához. Az uniós statisztikák és az élelmiszer-pazarlási index összehasonlítása mélyebb betekintést nyújt a kérdés különböző aspektusaiba. Emellett az uniós statisztikák és az élelmiszer-pazarlási index között lehetőség van szinergiákra, például a legjobb gyakorlatok megosztására, a mérési módszerek harmonizálására és a tényeken alapuló politikai döntéshozatal támogatására nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
Az élelmiszer-hulladék megelőzése és kezelése
Bár az Európai Uniónak a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv keretében tett erőfeszítései elsősorban az élelmiszer-pazarlás csökkentésére összpontosítottak, a 12.3. globális fenntartható fejlődési céllal összhangban az élelmiszer-pazarlás megelőzésére is kiterjednek. A hulladékhierarchia gyakorlati alkalmazását az élelmiszer-forrás esetében a 7. ábra mutatja be, amely a FW (élelmiszerhulladék) megelőzését mutatja be a legelőnyösebb lehetőségként.

Az élelmiszer-pazarlás megelőzésének fő célja, hogy a keletkezés helyén kell beavatkozni az élelmiszer-ellátási lánc minden szakaszában (beleértve a termelést, a feldolgozást, az elosztást és a fogyasztást) a felesleges élelmiszertermelés mennyiségének csökkentésével. Ha mégis keletkezik élelmiszerfelesleg, a hulladékmegelőzési hierarchiát követve törekedni kell annak visszanyerésére és optimális felhasználására.
- Elsődleges termelés – a gazdálkodóknak precíziós mezőgazdasági technikákat és fejlett megfigyelőrendszereket kell alkalmazniuk a növénytermesztés optimalizálása, a termesztés során keletkező veszteségek minimalizálása és a felesleges élelmiszerek keletkezésének csökkentése érdekében. Az időben történő és szelektív betakarítás, valamint a mezőgazdasági dolgozók megfelelő képzése minimálisra csökkentheti a terméskárokat és veszteségeket, biztosítva, hogy csak kiváló minőségű termékek kerüljenek a piacra. A megfelelő, hőmérséklet- és páratartalom-szabályozással ellátott tárolóhelyiségekbe való befektetés meghosszabbíthatja a termékek eltarthatósági idejét és csökkentheti a romlást. A betakarítás utáni kezelésre, válogatásra és csomagolásra vonatkozó legjobb gyakorlatokat kell alkalmazni a fizikai károk és veszteségek minimalizálása érdekében.
- Gyártási szakasz – a gyártóknak be kell vezetniük a lean gyártási elveket, hatékony leltárkövető rendszereket és azonnali leltározási gyakorlatokat a felesleges készletek minimalizálása és a felesleges összetevők azonosítása érdekében. Szigorú minőségellenőrzési intézkedéseket kell bevezetni, csökkentve a termék selejt valószínűségét és minimalizálva a hulladékot.
- Kiskereskedelmi szakasz – a kiskereskedőknek hatékony készletgazdálkodási rendszereket kell bevezetniük, hogy minimalizálják a túlkínálatot, és csökkentsék annak valószínűségét, hogy a romlandó termékek még az értékesítés előtt elérik a lejárati idejüket. Emellett a kiskereskedők felvilágosíthatják a fogyasztókat a tökéletlen termékek értékéről, és kedvezményeket vagy promóciókat kínálhatnak a szépséghibás gyümölcsökre és zöldségekre, hogy megelőzzék azok kidobását.
- Ho.Re.Ca. – számos lépést lehet tenni az élelmiszerpazarlás megelőzése és minimalizálása érdekében:
- Az ügyfelek és a alkalmazottak tudatosítása az élelmiszer-hulladék megelőzésének fontosságára.
- Megfelelő tárolási és fagyasztási technikák (az élelmiszerek eltarthatóságának meghosszabbítása).
- Okos vásárlási gyakorlatok elfogadása és rugalmas menük kínálata (az élelmiszer-beszerzés hozzáigazítása a tényleges kereslethez, a romlandó termékek többletkészleteinek minimalizálása).
- Adjunk elsőbbséget a frissességnek a mennyiséggel szemben, és kerüljük a rövid élettartamú összetevők túlzott mennyiségű beszerzését.
- A levágott részeket és csontokat azonnal használja fel húslevesek és mártások készítéséhez, ahelyett, hogy kidobnánk őket, így maximalizálva az erőforrás-felhasználást.
- Az adagszabályozási intézkedések végrehajtása és a készletgazdálkodás optimalizálása a felesleges élelmiszertermelés és a pazarlás minimalizálása érdekében.
- Az ételek minőségének javítása a vásárlói elégedettség biztosítása és a tányéron maradt élelmiszerfelesleg csökkentése érdekében (minőségellenőrzési intézkedésekkel, a személyzet képzésével, minőségi konyhai berendezésekbe történő beruházásokkal).
Emellett digitális megoldásokat is fel lehet tárni a Ho.Re.Ca. keretei között az élelmiszer-pazarlás kezelésére. Például: A Too Good to Go egy dán startup által kifejlesztett mobilalkalmazás, amely piactérként működik a kiskereskedők és vendéglátóipari vállalkozások számára, hogy a nap vége felé kedvezményes áron értékesítsék a felesleges élelmiszereket.
- Fogyasztói szint – oktatási kampányok, amelyek felhívják a figyelmet az élelmiszer-pazarlás hatásaira, és gyakorlati tippeket adnak a fogyasztóknak az otthoni pazarlás csökkentésére, a megfelelő tárolási technikákra, az étkezés megtervezésére és a maradékok felhasználására összpontosítva. Emellett a fogyasztókat ösztönözni kell az okos vásárlási szokásokra (bevásárlólisták készítése, mennyiség és lejárati datum közötti differenciálás).
- Élelmiszeradományozás – támogató jogszabályok és ösztönzők az élelmiszeradományozásra irányuló erőfeszítésekhez, amelyek arra bátorítják a vállalkozásokat, hogy a felesleges élelmiszereket inkább adományozzák, mint hogy kidobják azokat (pl. adókedvezmények vagy felelősségbiztosítás az élelmiszeradományozók számára, partnerségek létrehozása élelmiszerbankokkal és jótékonysági szervezetekkel).
A hatékony FW (élelmiszerhulladék) ártalmatlanítási stratégia kidolgozása munkahelyén magában foglalja az élelmiszerhulladék-ártalmatlanítási terv elkészítését. Alapvető fontosságú, hogy mérlegeljük a különböző lehetőségeket, és azokat a munkahelyünk sajátos követelményeihez igazítsuk:
- Kezdjük a munkahelyén keletkező hulladék típusainak és mennyiségének elemzésével. Ez az értékelés segít meghatározni a legmegfelelőbb kezelési módszereket.
- Mérlegeljük a különböző megközelítéseket, beleértve a komposztálást, az anaerob lebontást, az adományozási programokat és a hulladék energiává alakítását.
- Határozzunk meg egyértelmű célokat a kezelésre vonatkozó stratégiánkban, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a környezeti hatás, a költséghatékonyság és a társadalmi felelősségvállalás.
Az optimális hulladékkezelési rendszer kidolgozása:
- Célok összehangolása – igazítsuk az értékesítési stratégiáját a munkahelyünk átfogó céljaihoz és értékeihez. Ha például a fenntarthatóság prioritást élvez, összpontosítsunk olyan módszerekre, amelyek minimalizálják a környezeti hatásokat és elősegítik az erőforrások megőrzését.
- Testreszabás – testre szabhatjuk a hulladékkezelési tervet, hogy az megfeleljen munkahelyünk egyedi igényeinek. Vegyünk figyelembe olyan tényezőket, mint a hulladék mennyisége, a rendelkezésre álló infrastruktúra, a szabályozási követelmények és a közösség bevonásának lehetősége.
- Végrehajtás – miután kiválasztottuk a legmegfelelőbb hulladékkezelési módszereket, valósítsuk meg a tervet. Ez magában foglalhatja a berendezésekbe vagy infrastruktúrába való beruházást, a személyzet megfelelő hulladékkezelési gyakorlatokkal kapcsolatos képzését, valamint külső szervezetekkel való partnerségek kialakítását.
- Monitoring és alkalmazkodás – rendszeresen ellenőrizzük a hulladékkezelési rendszer teljesítményét, és szükség szerint módosítsuk azt. A folyamatos siker biztosítása érdekében kövessük nyomon az olyan kulcsfontosságú mérőszámokat, mint a hulladékmentési arány, a költségmegtakarítás és a közösségi hatás.
Maximális hatékonyság és fenntarthatóság:
- Integrált megközelítés – a hatékonyság és a fenntarthatóság maximalizálása érdekében fontolja meg kezelési módszer kombinálását. Például a szerves hulladék komposztálását bevezetheti, miközben részt vehet a felesleges élelmiszerek adományozási programjaiban is.
- Folyamatos fejlesztés – a folyamatos fejlesztés kultúrájának hangsúlyozása, ahol a munkatársaktól és az érdekelt felektől visszajelzéseket kérnek, és a levont tanulságokat alkalmazzák a hulladékkezelési stratégia tökéletesítésére.
- Promóció és oktatás – az alkalmazottak és az ügyfelek tájékoztatása az élelmiszer-hulladék csökkentésének fontosságáról és a folyamatban betöltött szerepükről. Ösztönözzük az olyan viselkedésbeli változásokat, mint az étkezések megtervezése, az adagok szabályozása és a felelős vásárlási gyakorlatok.
Hivatkozások
- Food waste index report, 2021. United Nations Environment Programme. (https://www.unep.org/resources/report/unep-food-waste-index-report-2021)
- UNEP Food Waste Index Report, 2022. (https://www.oneplanetnetwork.org/knowledge-centre/resources/unep-food-waste-index-report)
- How is food waste measured, and why does it matter? 2020. Academia, FAO, methods, quantity, studies, WRAP (https://foodwastestories.com/2020/09/29/how-is-food-waste-measured-and-why-does-it-matter/)
- Daniel Hoehn, Ian Vázquez-Rowe, Ramzy Kahhat, María Margallo, Jara Laso, Ana Fernández-Ríos, Israel Ruiz-Salmón, Rubén Aldaco (2023). A critical review on food loss and waste quantification approaches: Is there a need to develop alternatives beyond the currently widespread pathways? Resources, Conservation and Recycling. (188): 106671. ISSN 0921-3449.(https://doi.org/10.1016/j.resconrec.2022.106671)
- FW measurement – European Commission (europa.eu)
- Supplementing Directive 2008/98/EC of the European Parliament and of the Council as regards a common methodology and minimum quality requirements for the uniform measurement of levels of food waste, 2019.(https://eur-lex.europa.eu/eli/dec_del/2019/1597/oj)
- Caldeira C., Corrado S., Sala S. (2017): Food waste accounting: Methodologies, challenges and opportunities, Luxembourg: Publications Office of the European Union.(https://refreshcoe.org/wp-content/uploads/2018/02/JRC-technical-report_-food-waste_REV_2_online-final.pdf )
- Caldeira C., Vlysidis A., Fiore G., De Laurentiis V., Vignali G., Sala, S. (2020). Sustainability of food wast biorefinery: A review on valorisation pathways, techno-economic constraints, and environmental assessment. Bioresource Technology. 312: 123575. (https://doi.org/10.1016/j.biortech.2020.123575).
- Food waste and food waste prevention – estimates (Food waste and food waste prevention – estimates – Statistics Explained (europa.eu))
- https://food.ec.europa.eu/document/download/7143f94e-600f-4df5-acef-5b332e7e44ec_en?filename=fs_eu-actions_action_platform_key-rcmnd_en.pdf
- https://food.ec.europa.eu/safety/food-waste/eu-actions-against-food-waste/food-waste-measurement_en
- https://pereto.kg/libraries/113?language=en
- Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO) (http://www.fao.org/home/en/)
- Ellen MacArthur Foundation (https://www.ellenmacarthurfoundation.org/)
- European Commison Food Safety, Resources library https://food.ec.europa.eu/safety/food-waste/resources-library_en
- United States Environmental Protection Agency https://www.epa.gov/system/files/documents/2021-11/from-farm-to-kitchen-the-environmental-impacts-of-u.s.-food-waste_508-tagged.pdf
- Selvam, A., Ilamathi, P. M. K., Udayakumar, M., Murugesan, K., Banu, J. R., Khanna, Y., & Wong, J. (2021). Food waste properties. In Current Developments in Biotechnology and Bioengineering (pp. 11-41). Elsevier.
- Food and Agriculture Organization of the United Nations (2011) Study conducted for the International Congress. Interpack2011, Germany https://www.fao.org/3/mb060e/mb060e00.pdf
- Casonato, C., Garcia-Herrero, L., Caldeira, C., & Sala, S. (2023). What a waste! Evidence of consumer food waste prevention and its effectiveness. Sustainable Production and Consumption, 41, 305-319.
- Oria, M., Schneeman, B. O., & National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine. (2020). Drivers of Food Waste at the Consumer Level and Implications for Intervention Design. In A National Strategy to Reduce Food Waste at the Consumer Level. National Academies Press (US).
- National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine; Committee on a Systems Approach to Reducing Consumer Food Waste; Oria M, Schneeman BO, editors. A National Strategy to Reduce Food Waste at the Consumer Level. Washington (DC): National Academies Press (US); 2020 Aug 21. 5, Strategy for Reducing Food Waste at the Consumer Level. Available from: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK564030/